Twilight Bark in Avalon

Nem szándékozom hosszabb bejegyzést írni Steph Meyer könyvéről, azt már megtettem a molyos értékelésben. Mindenesetre az, aminek mindig is gondoltam, lányregény. Nem horror, nem thriller, hanem romantikus ifjúsági könyv. És nem is fantasy, még akkor sem, ha olyan lényeket vonultat fel, amik nincsenek, csak Forksban és Erdélyben. Mivel a hangsúly nem a fantasztikus elemeken van, így ez nem fantasy, bocs. Vagy nekem vannak szigorú fogalmaim a műfajra, amik az utóbbi időben kissé megváltoztak, és már nem csupán az epic fantasy műfaját merem idesorolni, hanem elhiszem, hogy Neil Gaiman és Peter S. Beagle novellái is azok. Tehát Alkonyat. Bevallom, először nem is olvastam és nem ezt olvastam. A filmet láttam meg az ennek a mintájára íródott Wings (Aprilynne Pike) került a kezembe, és az szinte teljesen ugyanez. Csak ott még idegesítően buta is a főszereplő. És azon is jól szórakoztam, az első két regényen jól is mulattam, a folytatást is olvasni fogom. De azért kíváncsi lennék, hogy mit tudna írni Pike, ha kivennénk a történetből az alkonyatos ízt, a Shakespeare-től csent neveket és az Artúr-legenda helyszínét. Maradna a zöldségfiú meg a viráglány, ami önmagában egy nagyon jó ötlet. Erről is írtam értékeléseket. És ha már így benne vagyok a témában, asszem el fogom olvasni a csillámsrác és a délről jött lány történetének is a folytatását. Annyi helyen találkoztam már a témával, hogy ennyi spoillerrel nem lehet élni. Bár az az igazság, nem tudom, mi a vége. Csak részleteket. És, hogy melyik történetben kinek szurkolok? Vámpírkörökben Larten Crepsleynek Edwardnak, zöldségkörökben Tamaninak. 

Ó, még egy, a borítóról. A pöttyös az igazi! Főleg, ha vörös Pöttyös. Saját tervezés a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó pöttyös könyveinek mintájára.

Már megint Könyvmolypárbaj

Sok hibát vétettem az előző két párbaj során, most felsorolom azokat, nehogy megint beléjük essek, mint könyvbe a moly.
– nem választok olyan könyvet, aminek bizonytalan a beszerzése (lásd I. Könyvmolypárbaj, Joseph Helgersson: Három troll meg a hold)
– nem választok olyan magánkönyvtári könyvet, ami a halogatom kategória (Dumas: A három testőr; David Gaider: Az elorzott trón)
– nem választok e-bookot, mert a helyhez kötöttsége miatt lassan haladok vele, és inkább más olvasok helyette
– nem választok olyan könyvet, aminek csak a címét ismerem, de nem okosodtam korábban a fülszövegből, és tudom, hogy utálnám olvasni (Fehér Klára: Sárgaláz)
– nem választok olyan könyvet, amiről még elolvasás előtt tudom, hogy nem tudnék egy értelmes szót írni (…)
– nem választok hasonló okok miatt a szép kötéses, de ismeretlen magánkönyvtári példányokból (Dóczi Lajos: Carmela)
– nem választok mangát (szerintem szabályellenes)
– az A-listámba nem teszek már olvasott könyvet (ne legyen azért olyan könnyű dolgom)
– nem választok olyan könyvet, ami régóta ül a
pom-pom, pom-poma polcomon, de még nem jutottam el odáig, mert minden más érdekesebb
Végül. Körülbelül negyven könyvet kell lecsökkentenem tízre. Nem lesz egyszerű dolog, mert bele akarok venni olyanokat, amik régóta ülnek, de borzasztóan érdekelnek, olyanokat, amik egész újak, olyat, amit happoltam és olyat, ami egyszerűen csak feledésbe merült, de különben érdekes, és megérdemelne egy kis reklámot.
Vörös Pöttyös nem lesz a listámon >:D

Furcsa ez az új nézet, de majd megszokom. A közös fájlba már bevezettem az A-listát, ettől függetlenül ide is leírom, ahogyan a B-listát is.
A-lista
1. M. I. McAllister: A hullócsillagok gyermeke - Ködfátyol-sziget krónikái I.
2. Jane Austen: Büszkeség és balítélet
3. Mervyn Peake: Titus Groan
4. Dr. Pálinkás Imre (szerk.): Anyrok alkonya
5. Charlotte Brontë: Shirley
6. Kertész Erzsébet: Szonya professzor
7. Fekete István: Hú
8. Rónaszegi Miklós: A királynő kalóza
9. Mark Twain: Koldus és királyfi
10. Tina Daniell: Maqesta Kar-Thon

B-lista:
1. Angie Sage: Mágia
2. Fekete István: Kele
3. Anauta Blackmore: Alea, az eszkimólány
4. Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának
5. L. Frank Baum: Kalandok a Birodalomban
6. Fekete István: A koppányi aga testamentuma
7. Eva Ibbotson: Vissza a folyóhoz
8. Roland Green: A korona lovagjai
9. Celia Rees: Kalózok!
10. Gerald Durrell: Rokonom, Rosy


És itt a titok nyitja, mármint, hogy miért ezeket választottam. Ezek egytől egyik magánkönyvtári kötetek. Nem kell értük könyvtárba szaladgálni, esetleg arra várni, hogy valaki visszavigye. Az A-listám kötetei várólistások is, egyiket sem olvastam még, vagyis, a Hút elkezdtem évekkel ezelőtt, de nem fejeztem be, nem is emlékszem rá. A B-listáról csak négy könyvet nem olvastam, de a többit meg szeretném újraolvasni, főleg a Kelét, amit tizenhat éve lapoztam utoljára.

Rám dől a könyvtorony!

Először én azt gondoltam a Rukkoláról, hogy szépen elviszik az összes feltöltött könyvemet, aztán majd én szemezgetek. Vagyis egy könyvet egy könyvért. Kicsit furdal is a lelkiismeret, hogy huszonhárom lezárult rukkom, és nyolccal több lezárult happom van. Plusz egy folyamatban lévő rukk és négy hasonló happ. Igazából most azt szeretném, ha a fent lévő tizennyolc könyvemet olyan vinné el, akivel tudok személyesen is találkozni, mert a postázással magam alatt vágtam a fát, és most bánom csak, mennyit költöttem rá. Ebből hét Édesvölgyi Suli szerelmes ikrei, azt sem bánnám, ha ezt valaki egyszerre vinné. Van még hét csíkos, egy pöttyös és három másmilyen. És nem is pontok meg happ-lehetőségek miatt, hanem inkább a helyhiány miatt. Azt sem tudom, hogy rendezzem a polcaimat, a szegény Cilike és Letty Chubb sorozatot már így kiköltöztettem a tornaszobába. (Most ez a neve, régen műhely volt meg mindenféle) Meg ezek amolyan megválósak. Az Intőkönyvem történetéből kettő van. Egy sokat olvasott, és egy kevesebbet. A sokat olvasottat tartom meg, elvégre eléggé összeszoktunk már. ^^ Meg vannak azok a könyvek, amiket leszedtem azelőtt, mielőtt a pontjaim levonásába kerültek volna. De vannak, és csak arra várnak, hogy rukkoljam vagy szabadpolcra vigyem azokat. Agyalok... mi volt még... Ó, igen! Happolnám. Hát igen, néha tényleg jó lenne, ha ez egyfajta előjegyzés lenne. Már kétszer vitték el előlem a Boldog békeidőket az Új Képes Történelem sorozatból, pedig ez tényleg csak nekem van bejelölve. Sokat leszedtem, Vörös és Arany Pöttyös könyveket. Ott a könyvtár, egye kánya, úgysem akartam azokat megtartani! Most szinte csak olyan maradt, amit megtartásra happolnék. Mire másra? Van még nálam egy könyv, amit majd felteszek, ha újra tudok postázni. Oszt ennyi.

Tegnap a Molyon lejárt a pro-tagságom. Elég sokáig használhattam, egészen megszoktam, furcsa lesz ezentúl, hogy nincs. De persze tervezem, hogy használom a molyboltot. Majd. Egyszer. Mostanában. Féléven beül. Talán. Jó lenne.

És egy kicsit csalódott vagyok, mindegy, mi miatt. De egyébként jogos a világ folyása, és semmi sem véletlen, tehát ne egyen a fene emiatt vagy amiatt.

Ha lesz következő Könyvmolypárbaj, úgy állítom össze majd a listámat, hogy azon ne legyen se e-book, se olyan, amiről nem lehet írni, mert az úgy borzasztó. És nem hónapokkal később fogom megírni a bejegyzést, amikor már nem is emlékszem nagyon a könyvre, na!

Végül a könyvtorony, ami rám dől. A könyvtárba be se kéne tennem addig a lábam, amíg a saját 96 várakozó könyvemet el nem olvastam. De azok közt sok az unalmas, és nem is jó annyira az, hogy keretek közé szorítom, mit olvassak. Az úgy már nem élvezet.

"Nem jó, hogy ilyen gyorsan felfortyansz"

Ha nem könyvekkel kapcsolatos dolog lenne, nem ide írnám, hanem a mindenes blogomba, de így nem marad más választásom. Az index.hu egyik cikkírója megint volt olyan fantasztikusan tehetséges, hogy elfutott tőle a pulykaméreg.

http://index.hu/belfold/2012/09/03/mit_olvasson_a_gyerek/

Tehát a cikk arról szól, hogy milyen könyvekkel lehet megszerettetni az olvasást, és melyek azok, amiktől jobb, ha távol tartja magát az ifjúság. Olvasást megszerettető műként szerepel a Winnetou, a Harry Potter és Durrelltől az Állatkert a kastély körül. Az első kettőt még ismerik valamennyire, de Durrellt kevesen. Sajnos. a továbbiakban fölmerül, hogy melyekből lehetne az életre tanulni, és melyik jó kötelező olvasmánynak. Melyik az igazán neki való szépirodalom, és melyik az, amelyik állítólag segíti a közösségi életét. A végére pedig, hogy melyik káros. Érdekes, hogy A Pál utcai fiúk és a Szív az életre tanítana, de a Bambi meg káros. Hát én inkább adnék Bambit és Richard Adamsontól a Gesztenye, a honalapítót A Pál utcai fiúk helyett. Nem való az tizenegy éveseknek, a Kincskereső Kisködmön meg alsósoknak. Szerintem. Hol vannak ebből a listából angol gyermekregények, mint A titok kert vagy a Fecsék és Fruskák? Kötelező olvasmánynak Gárdonyi, Verne, Walter Scott, Tatay, Fekete István. Ebből három történelmi, Verne segít házilag dinamitot gyártani, Fekete Istvánt meg szeretjük. De hol marad Selma Lagerlöf Nils Holgerssona? Ha valamiből szórakozva lehet tanulni, hát akkor az a könyv az. Nézem, nézegetem a szépirodalmi listát. Iskola a határon, A Legyek Ura, Sorstalanság, Toldi, Az arany ember. Ezekből én sem olvastam mindet, de nem is értem, miért pont ezek. Jókainak nagyon sok igen jó könyve van, olyanok, amik letehetlenek. Miért nem azok kerültek az ajánlásba? Hol marad Szabó Magda? Hol marad Charles Dickens? Görgetem az oldalt lefelé, "Boldoguljon a közösségben?" - írja a következő alcím. Pöttyös, csíkos! Vágom rá magamban, van azokból olyan nem egy, amit mostan írtak mostaniaknak. Mik is a lehetőségek? Geronimo Silton és Rumini. Ez jó, ha éppen egerek vagyunk. Mi van még? Szent Johanna Gimi, Az éhezők viadala és az Alkonyat. E hármat én nem tekintem gyermekirodalomnak. Kamaszirodalom és fiatal felnőttirodalom. De nem gyermekirodalom. Hol van Balázs Ágnes Lufija, Bosnyák Viktória Jóhegyi Lacija és Böszörményi Gyula Gergője? De jöhetnének a régebbi könyvek, amiket régen írtak. Thury Zsuzsa, G. Szabó Judit, Nagy Katalin, Sohonyai Edit. Vagy ha mindenáron külföldi irodalmat szeretnénk, akkor Jacqueline Wilson, Sue Towsend vagy a régi-régi Prince Edward-szigetről író Lucy Míud Montgomery. Végére maradtak az állítólag káros könyvek, Felix Salten nyomban kétszer. A Feketefülű fehér Bimet nem olvastam még, de fogom. Szomorú. És? A kis herceg nem szomorú? Edmondo de Amicis Szív című könyve nem szomorú?  

És még egy kérdésem van. Hol maradnak a kortárs könyvek? Nyulász Péter Helkája, Lois Lowry és Louis Sachar könyvei? Hol maradnak a svéd, dán, finn, lengyel könyvek?

Állapotok

Nem messze tőlem, több kupac könyv. Az első kupacot most olvasom, nem sok ez, három vagy négy könyv, mellette azok, amiket szándékozom elolvasni. Innen-onnan összeszedett könyv, mindenféle témában. De tényleg. Tőle nem messze történelmi és művészettörténeti könyvek, kell, hogy kéznél legyenek, sose lehessen tudni! Kicsit arrébb, nagy, lila szatyorban, minek külső oldalán egy lány virít, kezében csésze, könyvtári könyvek halmai, visszavitelre várva. Egyszer már megkíséreltem a héten, pont e héten, amikor a könyvtár szünetel. Ilyen az én szerencsém, nem volt könnyű vállon cipelni. Szatyor mellett cipős doboz, benne könyvekből épített vár. Új gazdára várnak, régiek és újabbak vegyesen. Remélem lesz valaki, akinek majd kellenek. Újabb kupac, elolvasva, vissza kék tenni a helyére. Másik kupac, nem is értem, félbehagyva, majd máskorra hagyva. Lobog a lélekláng a szobám közepén, valahol, nem messze tőlem, jól elbújt egy könyvkobold. Könyvtárnak nézte könyveim halmát, most már nem megy el. Szeretném egyszer látni, de addig nem lehet, míg ő nem akarja ezt.

J. R. R. Tolkien: Húrin gyermekei

Tolkien t olvasni sokkal nehezebb annál, mint ahogy elsőre gondolnánk. A Húrin gyermekei valahol félúton A szilmarilok és A Gyűrűk Ura között foglal helyett.

A könyv elején és végén Christopher Tolkien jegyzetei találhatóak, ahol megmagyarázza, hogyan szedte össze apja írásait, és állította össze belőlük e könyvet. Mindez megfűszerezve Alan Lee illsuztrációival.
A történet Középföldén, Beleriandon játszódik az Óidőkben. Három történet tűnik föl a könyvben, Beren és Lútien története, Earendil utazása és a címadó Húrin gyermekei.
Olvasni nehéz volt a nyelvezete és a tördelés miatt. Nem is értem, miért így kellett a tördelést megoldani, ahogy volt, sokat elvett az élvezhetőségből, amit Húrin fia Túrin életéről olvastam.
Volt a könyvben egy vénséges törp, Mim, akit picitörpnek írtak le, és nem értettem, miben különbözik más törpöktől.
Túrin történetét olvastam A szilmarilokban, ott sokkal szárazabb volt, itt részletesebb és élvezhetőbb. Kevésbé históriáskönyv, inkább história, ami hagyja, hogy részévé váljunk. Én igyekeztem is, de mégsem sikerült. Talán ha előbb olvasom, mint bármely más történetet Középföldéről, akkor sikerül. Egyszer úgy szeretném olvasni, hogy kezemben tartom a könyvet, érzem az illatát és érzem a lapok suhogását, nem pedig gép előtt ülve. Ráadásul túl sokan hullottak el, és nem szívesen olvasok olyanról, ahol a hős fölé végül követ emelnek.

David Gaider: Az elorzott trón

Be kell valljam, sosem játszottam Dragon Age játékkal, így nem voltam ismerős a világában. A könyv tulajdonom volt már egy ideje, de sosem tudtam magam rászánni az elolvasására, pedig a borító igen csábító. 

Viszont talán rosszkor olvastam, rossz időben, és az is rossz, hogy nem írtam egyből az olvasás után bejegyzést, mert alig maradt meg valami. Mintha el sem olvastam volna, és ez nem válik előnyömre. :(

Talán nem olvastam elég figyelmesen, de jó sokára tűnt fel, hogy a Rowan nevű szereplő valójában nő. 

Maricnak menekülnie kell, miután a lázadók megölik a Lázadó Királynőt, aki történetesen az anyja. Maric ember, és övé az a bizonyos címbeli trón. A borítón Maric egy szőke férfi. Férfi. Én viszont sokkal fiatalabbnak képzeltem el, aki még nem férfi, de már nem fiú. Ó, egek, ez életem egyik legrosszabb blogbejegyzése, amit könyvről valaha írtam! amenekülő Maric Loghainhoz és az erdőben élő kívülállókhoz csatlakozik, később találkoznak Rowannal, aki, mint tudjuk, nő. 

Valójában nem igazán ragadott meg a történet, pedig végigolvastam. Rémlenek elfek, csaták, törpék. Újraolvasást érdemel, és nem három hétig, két hónapig darabokban olvasva, hanem nekiülve, békén hagyva, ahol csak erre tudok koncentrálni.