Boszorkánynővérek: Yoyo és Nene

Valami néznivalót kerestem, a kritérium, hogy anime legyen, hosszabb epizód vagy mozi, és olyan, amit még nem láttam. Eredetileg a Millennium Actress-t szerettem volna nézni, és hopp, egyszerre csak a semmiből elém ugrott egy boszorkányos testvérpár. Még soha nem hallottam róla, teljesen új, a kíváncsiság vezérelt, ezért aztán elkezdtem nézni.

A film eredeti címe: 魔女っこ姉妹のヨヨとネネ 

Egy varázslatos erdőben él egy boszorkány testvérpár, Yoyo és Nene. Valami átok miatt egy hatalmas fa nő ki az erdő közepén, amiből furcsa és bizarr épületek állnak ki minden irányban, és a nővérek odamennek, hogy kiderítsék, Yoyo pedig véletlenül átkerül egy másik világ. A valós világba, Japánba, ahol az emberek városokban élnek és televíziójuk van otthon. Yoyo meglepetten tapasztalja, hogy nem csak átesett egy idegen helyre, de közben meg is nőtt. Ekkor találkozik három testvérrel, Takahiroval, Akival és Takeoval, akik szüleit szintén átok érte, és furcsa, színes szörnyetegekké változtak. Yoyo mindent elkövet, hogy segítse őket, persze közben néha kisebb galibákba bonyolódik, és ámul ezen a másik világon.

Mivel nyáron játszódik, természetesen kihagyhatatlan a nyári fesztivál yukatás lányokkal - itt Yoyo -, és az árpatea, az a külsőre bizarr, barna színű lötty, amit pohárból isznak. (Biztosíthatom, hogy csak elsőre szokatlan íze, ittam már, és egyáltalán nem rossz.)

Ez a 2013-as anime amolyan mese-kategória, nyolc éves kortól simán nézhető, akár kisebbek is, bár vannak benne olyan részek, amiktől mondjuk négyéves, lehet, hogy félne. Ellenben aranyos, vicces, kalandos.

A hátterek nagyon szépek, színesek, a karakterek szerethetők. Elsőre a macska Hollowszerűsége ijesztő, de könnyen hozzá lehet szokni. A zene meg kiválóan illik az egészhez.

http://www.starchild.co.jp/special/majocco/

Fantázia nélkül mit ér az élet? (Erich Kästner: Május 35)

Ez is egyike azoknak a könyveknek, amikről sosem halottam azelőtt, és amiket hirtelen fölfedeztem a Kaposvári Megyei Könyvtárban, és mégis valahogy halogattam az elolvasását. Ennél a könyvnél egyszerű az ok, vékonyka, és annak idején az első két oldal után nem tetszett, de különben gyerekkönyv, tehát fontosnak éreztem, hogy elolvassam.

Volt egyszer egy fiú, Konrádnak hívták. Nagyon jól számolt, de fantáziája bizony kevés volt, ezért a tanító úgy döntött, bizony azoknak, akinek kevés jutott, nem a házépítésről, hanem a Csendes-óceánról kell fogalmazást írniuk.

És akkor most szépen elmondom, milyen érzéseket keltett belőlem a könyv. No, hát az én véleményem az, hogy ez egy német Alice Csodaországban. Legalábbis a történések amolyan zagyvaságok és képtelenségek. Mert lehet, hogy Konrádnak nincs képzelőereje, de Erich Kästnernak még sok is van.

Különösen nehéz valamiről írni, és jól írni, ami nem csupán nem tetszett, hanem még csalódtam is benne. Csalódtam, mert valami könnyed olvasmányra számítottam, de valahogy nyomasztóan sok képtelenség történt benne, és ez már sok volt. Az íróval elszalad a ló, bocsánat, elgurult a görkorcsolyáin. Mars innen!

Különben ajánlom azoknak, akik kedvelik az efféle kifordult világokat, ahol a gyerekek felnőttként viselkednek, és a felnőtteket nevelőintézetbe küldik, hogy megjavuljanak. Ahol nem kreol, hanem pepita lesz valaki, és ahol egy szekrényen át hamar el lehet jutni a Csendes-óceánhoz, csupa vicces és kalandos élményen át.

Egyedül a szekrénymotívum tetszett, bár valahonnan szörnyen ismerős volt (Narnia).

Ez a blogbejegyzés a IV. Könyvmolypárbajra készült, a könyv pedig az erre készített A-listámon szerepel.

Mese=anime

Ahogy jártamban-keltemben kutakodok mesék és vizuálisan feldolgozott mesék után, és azt azt követő élménybeszámolók után, gyakran találkozom azzal a jelenséggel, miszerint a kisgyerek - hét év alatt - inkább nézze Bogyó és Babócát vagy éppen a '70-es, '80-as évek magyar és csehszlovák rajzfilmjeit, mint erőszakos ázsiai meséket. És a körítés mindig az, hogy az összes magyar rajzfilm való gyerekeknek, míg az összes ázsiai mese erőszakos. És mindig valahol itt szakad el a cérna, de sok helyen nincs hozzászólási lehetőség, ami rossz.
Hát persze, ezek szerint ez gyerekeknek való:

És ezek szerint ez nem való gyerekeknek:

Mert az első az magyar rajzfilm, a második meg japán. Nos, én úgy hiszem, sokan tévedésben élnek, és csak a tizenéveseknek készített animéket ismerik, ebből leszűrik, mind ugyanolyan. A teljesség igénye nélkül egy listát írok a Magyarországon valaha volt és némely most is elérhető gyerekeknek szóló animékről.

Juharfalvi történetek, Kimba, Manóvári manók, Lili a virágangyal, A kis hableány, Pokémon (igen, a Pokémon is), Totoro, A szél harcosai, A Bosco léghajó kalandjai, Huckleberry Finn, Nils Holgersson, Heidi, Annette, Csip-csup Csodák, Mumin, Candy Candy, A vándorló palota, Laputa, 80 nap alatt a Föld körül Willy Foggal, Sherlock Holmes, Az utolsó egyszarvú, Én kicsi pónim (1984), Kis Nemo, Kétévi vakáció, Maja a méhecske, Alice Csodaországban, Grimm mesék, A fehér farkas, A Yamada család, Szivárvány-tavi kalandok, A kék madár, Vadhattyúk, Icurka-picurka ikrecskék, Pandamaci, Csizmás Kandúr, A varázslatos hóember, Kiki a boszorkányfutár, Chihiro szellemországban, Marcelino, A macskák királysága, Hüvelyk Panna, A titokzatos aranyvárosok, A három testőr, Hello Sandybell.

Továbbiak itt: Animeaddicts 

és itt

Szóval igenis léteznek animék az óvodásoknak is. Szeretettel ajánlom azokat!

Állapotok

Nem messze tőlem, több kupac könyv. Az első kupacot most olvasom, nem sok ez, három vagy négy könyv, mellette azok, amiket szándékozom elolvasni. Innen-onnan összeszedett könyv, mindenféle témában. De tényleg. Tőle nem messze történelmi és művészettörténeti könyvek, kell, hogy kéznél legyenek, sose lehessen tudni! Kicsit arrébb, nagy, lila szatyorban, minek külső oldalán egy lány virít, kezében csésze, könyvtári könyvek halmai, visszavitelre várva. Egyszer már megkíséreltem a héten, pont e héten, amikor a könyvtár szünetel. Ilyen az én szerencsém, nem volt könnyű vállon cipelni. Szatyor mellett cipős doboz, benne könyvekből épített vár. Új gazdára várnak, régiek és újabbak vegyesen. Remélem lesz valaki, akinek majd kellenek. Újabb kupac, elolvasva, vissza kék tenni a helyére. Másik kupac, nem is értem, félbehagyva, majd máskorra hagyva. Lobog a lélekláng a szobám közepén, valahol, nem messze tőlem, jól elbújt egy könyvkobold. Könyvtárnak nézte könyveim halmát, most már nem megy el. Szeretném egyszer látni, de addig nem lehet, míg ő nem akarja ezt.

Neil Gaiman: A temető könyve

Neil Gaimant mindig jó olvasni, mert valahogy más, mint mások. Bevallom, hogy amikor elkezdtem, még jobban érdekelt, de hogy nem folytonos történet, hanem részletek Sen temetői életéből, már egyre kevésbé érdekelt. Majdnem, hogy unalmas volt, még ha izgalmasnak is tűnt. Persze érdekelt, hogy tulajdonképpen mi a Jack nevű célja, és meddig marad Sen a temetőben, de nem volt az a fantasztikus, egetverően izgalmas könyv, mint a Coraline vagy a Csillagpor. Meg talán az is zavaró, hogy gépen olvasom, helyhez kötve. Meg talán rosszkor kezdtem el, és valóban nem túl szerencsés bármit is olvasni a Harry Potterek mellett, s bár azokat már befejeztem, a gondolataim még ott járnak. Ez olyan, mint vizsga előtti napon megnézni egy jó kalandfilmet, és kiszáll az ember fejéből, amit tanult, de megül benne a film minden egyes részlete.

Sen, vagyis Senki Owens családját megölte a Jack nevű. Róla nem tudunk sokat, csak, hogy férfi és a keresztneve Jack. Sen a temetőben él. A többiekről ez nem mondható el, szellemek egytől egyig, az.  Az a baj, hogy én mindig Szennek olvasom Sen nevét, pedig tudom, minek a rövidítése. Ez kicsit zavar, de ez a saját hibám. Sen összebarátkozott egy kislánnyal, Scarlettel, aki a városban él, de addig sulykolták a kislány szülei, hogy Sent csak ő találta ki, míg ő maga is elhitte. Hiszen ki gondolná, hogy egy ötéves kislány temetőben lakó barátja akár igaz is lehet? Mindig ez van, a felnőttek nem hisznek a gyerekeknek, de talán jobb is ez így néha. Scarleték végül elköltöztek Skóciába. A temetőben vannak jelöletlen sírok is - a Potter-réten -, ahova boszorkányt vagy öngyilkosokat temettek. Sen összebarátkozik az odatemetett boszorkány szellemével, és fejfát szeretne állítani neki, bajba is került miatta. Kis, rövid szemelvények Sen életéből, ebből áll a könyv. Lehetett volna jobb is. Viszont a vámpírok nagyon szórakoztatóak voltak, kacagtam rajtuk eleget.

De Scarlett visszatért. Meglepődtem. Nem számítottam rá.

Csak azért, mert Gaiman, még nem tetszik. Jó a cím, jó az ötlet, de mégis kevés. Mint a szürkeárnyalatos szivárvány, és az animáció, ami nem mozog. Azt hittem, jobb lesz.