Kezdetben a Könyvmolypárbaj játékhoz készítettem eme blogot, hogy legyen hova olvasónaplót írni. Aztán hagytam. Most egy másik könyves blogomról írom át ide az értékeléseimet, és ha lesz kedvem, akkor a kedvenc könyveimről is majd írok.
2011. április 30., szombat
2011. április 8., péntek
Kawabata Yasunari: Kiotói szerelmesek
Nem, nem. Ez a könyv még csak rajta sincs a listámon se, de egyszer régebben elkezdtem, és tegnap jónak láttam bejezni. Mindez sikerült.
Bár nem mondanám, hogy a kedvenc könyveim közé tartozik, de nemrég olvastam Kawabata Yasunari Koto című könyvét - amit itthon Kavabata Jaszunari: Kiotói szerelmesek néven lehet megtalálni.
Meg kell mondjam, hogy érdekes könyv volt. Tulajdonképpen nem szólt semmiről, nem voltak benne fergeteges események, vicces párbeszédek, akció vagy szex, ellenben olyan hangulatot adott, hogy lehetetlen volt letennem. A hatvanas (vagy hetvenes?) évek Kyoto-jában játszódott, főszereplője egy húszéves lány, annak a családja és családjának némely ismerőse. Az egész könyv hangulatokról, érzelmekről, magányról, hagyományőrzésről és szorgos munkáról szól. Aki szereti az ilyen "semmiről sem szóló" japán regényeket, azoknak mindenképpen ajánlom.
A kötet végén szójegyzék van, ahol megmagyaráznak ünnepeket, szokásokat.
Volt vele egy pici bajom, talán ez a fordítás fordítása miatt lehetett, ugyanis németből fordították. Nem lehet tudni, hogy a könyvben babként emlegetett étel az vajon szója vagy azuki (édesbab). A maikokat táncosnőként emlegeti, a shinto templomok főpapnőjét pedig apácaként.
Bár nem mondanám, hogy a kedvenc könyveim közé tartozik, de nemrég olvastam Kawabata Yasunari Koto című könyvét - amit itthon Kavabata Jaszunari: Kiotói szerelmesek néven lehet megtalálni.
Meg kell mondjam, hogy érdekes könyv volt. Tulajdonképpen nem szólt semmiről, nem voltak benne fergeteges események, vicces párbeszédek, akció vagy szex, ellenben olyan hangulatot adott, hogy lehetetlen volt letennem. A hatvanas (vagy hetvenes?) évek Kyoto-jában játszódott, főszereplője egy húszéves lány, annak a családja és családjának némely ismerőse. Az egész könyv hangulatokról, érzelmekről, magányról, hagyományőrzésről és szorgos munkáról szól. Aki szereti az ilyen "semmiről sem szóló" japán regényeket, azoknak mindenképpen ajánlom.
A kötet végén szójegyzék van, ahol megmagyaráznak ünnepeket, szokásokat.
Volt vele egy pici bajom, talán ez a fordítás fordítása miatt lehetett, ugyanis németből fordították. Nem lehet tudni, hogy a könyvben babként emlegetett étel az vajon szója vagy azuki (édesbab). A maikokat táncosnőként emlegeti, a shinto templomok főpapnőjét pedig apácaként.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)