2012. augusztus 22., szerda

J. R. R. Tolkien: Húrin gyermekei

Tolkien t olvasni sokkal nehezebb annál, mint ahogy elsőre gondolnánk. A Húrin gyermekei valahol félúton A szilmarilok és A Gyűrűk Ura között foglal helyett.
A könyv elején és végén Christopher Tolkien jegyzetei találhatóak, ahol megmagyarázza, hogyan szedte össze apja írásait, és állította össze belőlük e könyvet. Mindez megfűszerezve Alan Lee illsuztrációival.
A történet Középföldén, Beleriandon játszódik az Óidőkben. Három történet tűnik föl a könyvben, Beren és Lútien története, Earendil utazása és a címadó Húrin gyermekei.
Olvasni nehéz volt a nyelvezete és a tördelés miatt. Nem is értem, miért így kellett a tördelést megoldani, ahogy volt, sokat elvett az élvezhetőségből, amit Húrin fia Túrin életéről olvastam.
Volt a könyvben egy vénséges törp, Mim, akit picitörpnek írtak le, és nem értettem, miben különbözik más törpöktől.
Túrin történetét olvastam A szilmarilokban, ott sokkal szárazabb volt, itt részletesebb és élvezhetőbb. Kevésbé históriáskönyv, inkább história, ami hagyja, hogy részévé váljunk. Én igyekeztem is, de mégsem sikerült. Talán ha előbb olvasom, mint bármely más történetet Középföldéről, akkor sikerül. Egyszer úgy szeretném olvasni, hogy kezemben tartom a könyvet, érzem az illatát és érzem a lapok suhogását, nem pedig gép előtt ülve. Ráadásul túl sokan hullottak el, és nem szívesen olvasok olyanról, ahol a hős fölé végül követ emelnek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése