2013. augusztus 25., vasárnap

Marina Gyacsenko · Szergej Gyacsenko: Alekszandra és a Teremtés növendékei

Van egy olyan szokásom, hogy könnyen várólistára teszek könyveket pusztán a borító vagy a jól hangzó cím alapján, anélkül, hogy elolvasnám a fülszöveget. Így várólistára került az ukrán szerzőpáros könyve is, és tulajdonképpen semmit nem tudtam róla azelőtt, hogy kezembe vettem a könyvet.
A könyv egy nyaralással kezdődik, a tizenhét éves Szaska édesanyjával a Fekete-tengerhez megy, ahol mindketten a jövőjüket meghatározó személlyel találkoznak. Egy különös férfi követi Szaskát, és hiába próbálja meggyőzni magát, hogy csak álmodik, élete megváltozik, amint elkezdi a reá kirótt küldetéseket teljesíteni.
Egy év is eltelik, mire igazán beindulna a történet, mert Szaska elvégzi a középiskolát, és tovább akar tanulni. Hogy hol, abban a nyáron megismert férfi lesz szerencséjére vagy inkább balszerencséjére segítségére.
Sokan pont emiatt a távoli, bentlakásos iskola motívuma miatt a Harry Potterhez hasonlítják. A fülszöveg is úgy ajánlja, hogy azoknak, akik úgy érzik, kinőttek Harry kalandjaiból. Ezt cáfolom, mert két teljesen különböző könyvről, műfajról van szó, az egyetlen, ami közös, az iskola. Ez a könyv ugyanis, bármennyire is állítja a borító és még a cím is az ellenkezőjét, nem fantasy és egy fia tündér sincs benne, hanem mágikus realizmus. Ez az a fajta történet, ahol hiába olvassuk el előre az utolsó mondatot - bár én ilyet nem szoktam csinálni, mert akkor oda lenne az élvezet -, mert fokozatosan kell olvasni, lassan és összeszedetten. Egy idő után magam is úgy éreztem, hogy odajárok én is Torpára, a Speciális Technológiák Főiskolájára, és ettől kicsit meg is ijedtem. Ahogy halad a történet, múlnak az évek, úgy esik le, hogy tulajdonképpen miről is szólnak Szaska tanulóévei. Mi miért is történik. És pont a vége az, ami miatt mindenképpen el kell olvasni az azt megelőző dolgokat. Hogy értsük. Vagy inkább, hogy ne akarjuk érteni. Nekem tetszett a befejezés, annak ellenére, hogy sokak ilyenkor felteszik a nagy kérdést: "He?"
Metamorfózisregény. Szürreális. Mágikus realizmus. Komoly és sokszor nyomasztó. Lassan olvasható. Szavak. Szavak. Szavak.
És milyen soká értettem meg, mik és kik a teremtés növendékei, és mi is a teremtés. Nem az, aminek gondolod. Meg fogsz lepődni.
A könyv 2007-be jelent meg, az eredeti címe Vita Nostra. Én még mindig nem értem, hogyan lehet ennek a könyvnek ilyen borítója. Könyvtárból hoztam ki, és a könyvtár is úgy vásárolta meg, mint fantasy, holott nem az. Főleg nem ifjúsági fantasy.
Ez tulajdonképpen egy trilógia első része, de azt tudni kell hozzá, hogy a részek nem függnek össze, és a következő rész nem ennek a folytatása lesz, sőt a műfaja is más. De ez bejött, azt hiszem, fogok még olvasni a szerzőpárostól.