Rám dől a könyvtorony!

Először én azt gondoltam a Rukkoláról, hogy szépen elviszik az összes feltöltött könyvemet, aztán majd én szemezgetek. Vagyis egy könyvet egy könyvért. Kicsit furdal is a lelkiismeret, hogy huszonhárom lezárult rukkom, és nyolccal több lezárult happom van. Plusz egy folyamatban lévő rukk és négy hasonló happ. Igazából most azt szeretném, ha a fent lévő tizennyolc könyvemet olyan vinné el, akivel tudok személyesen is találkozni, mert a postázással magam alatt vágtam a fát, és most bánom csak, mennyit költöttem rá. Ebből hét Édesvölgyi Suli szerelmes ikrei, azt sem bánnám, ha ezt valaki egyszerre vinné. Van még hét csíkos, egy pöttyös és három másmilyen. És nem is pontok meg happ-lehetőségek miatt, hanem inkább a helyhiány miatt. Azt sem tudom, hogy rendezzem a polcaimat, a szegény Cilike és Letty Chubb sorozatot már így kiköltöztettem a tornaszobába. (Most ez a neve, régen műhely volt meg mindenféle) Meg ezek amolyan megválósak. Az Intőkönyvem történetéből kettő van. Egy sokat olvasott, és egy kevesebbet. A sokat olvasottat tartom meg, elvégre eléggé összeszoktunk már. ^^ Meg vannak azok a könyvek, amiket leszedtem azelőtt, mielőtt a pontjaim levonásába kerültek volna. De vannak, és csak arra várnak, hogy rukkoljam vagy szabadpolcra vigyem azokat. Agyalok... mi volt még... Ó, igen! Happolnám. Hát igen, néha tényleg jó lenne, ha ez egyfajta előjegyzés lenne. Már kétszer vitték el előlem a Boldog békeidőket az Új Képes Történelem sorozatból, pedig ez tényleg csak nekem van bejelölve. Sokat leszedtem, Vörös és Arany Pöttyös könyveket. Ott a könyvtár, egye kánya, úgysem akartam azokat megtartani! Most szinte csak olyan maradt, amit megtartásra happolnék. Mire másra? Van még nálam egy könyv, amit majd felteszek, ha újra tudok postázni. Oszt ennyi.

Tegnap a Molyon lejárt a pro-tagságom. Elég sokáig használhattam, egészen megszoktam, furcsa lesz ezentúl, hogy nincs. De persze tervezem, hogy használom a molyboltot. Majd. Egyszer. Mostanában. Féléven beül. Talán. Jó lenne.

És egy kicsit csalódott vagyok, mindegy, mi miatt. De egyébként jogos a világ folyása, és semmi sem véletlen, tehát ne egyen a fene emiatt vagy amiatt.

Ha lesz következő Könyvmolypárbaj, úgy állítom össze majd a listámat, hogy azon ne legyen se e-book, se olyan, amiről nem lehet írni, mert az úgy borzasztó. És nem hónapokkal később fogom megírni a bejegyzést, amikor már nem is emlékszem nagyon a könyvre, na!

Végül a könyvtorony, ami rám dől. A könyvtárba be se kéne tennem addig a lábam, amíg a saját 96 várakozó könyvemet el nem olvastam. De azok közt sok az unalmas, és nem is jó annyira az, hogy keretek közé szorítom, mit olvassak. Az úgy már nem élvezet.