A következő címkéjű bejegyzések mutatása: anime. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: anime. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. június 2., csütörtök

Nagy-Britannia legnagyobb képregényes rendezvénye: MCM London ComicCon


A ComicCon rendre három napos, de azt tudtam, hogy... öhm... hogy csak egy napra tudok menni, ha venni is akarok valamit a acuki kis bevásárlólistámról. A nap, ami biztos nem szombat, mert az ősszel is gázos volt, igaz, tanultam a saját hibámból, és előre megvettem a jegyet. Mint régen a MAT-os és a Mondoconokon. (Ki a konok?)


Úgy indultam neki ennek az egésznek, hogy csak munka után tudok menni, mert nem kaptam, nem is kértem szabad hétvégét. A hétvége mindig gázos, általában nem szeretik kiadni, de ezt most hagyjuk. Tehát munka után, esetemben szerencsés, mert délig vagyok - éljen az early shift! Az Excel Exhibition Centre-ben tartották, ami lent van délen, és DLR-ral (Dockland Light Railway) nagyon könnyen megközelíthető. Szerencsés, hogy ez nagyjából mindig itt van, nem úgy, mint a Hyper Japan, ami hol az O2-ban, hol az Olympiában. 
Amikor megérkeztem, nem volt végeláthatatlan hosszú sor tobzódó fiatalokból. Úgy is mondhatnám, hogy némileg pangás, persze már Canning Town-nál felbukkant pár cosplayer az átlagos, telefonra tapadt utazóközönség közt (szeretem használni ezt az értelmetlen szót). 

Odabent persze minden megváltozott, de ezt az odabentet csak sok gyaloglás után lehetett elérni, mert a bejárat természetesen az Excel másik oldalán volt található, túl kellett menni a Pink, Blue, Red, Yellow estébé kapukon. Mi a jó? Hogy tényleg nem volt hosszú sor, de én persze ösztönösen kiválasztottam azt a kaput, ahol előttem a srác jegyén nem tudja leolvasni a vonalkódot a gép. De sebaj, mert itt még elég közönbös a hangulat, valahogy hiányzott az a conos feldobódottság. (Sőt, kellett egy fél óra, hogy belerázódjak.) Tapasztalatból (höh, vén róka!) már tudom, hogy jobb nyomban az evéssel kezdeni, mert van egy pont, amikor minden conoló hirtelen éhes lesz, és a hosszú sor kibírhatatlan. Tényleg. A képen nem igazán látszik, sushi-roll, zöld tea (igazi tea, nem olyan lötty, mint amerikai ice tea, és főleg nincs benne semmi édesítő) és azuki babbal töltött süti. Om, om, om... Hogy miért a földön ülve eszem? Voltak asztalok és székek, de lusta emberek úgy gondolták, azokott nekik vannak ott, ha ők elfáradnak, meg így feelingsebb is. A rózsaszín a szőnyeg, a fekete-fehér a térdem. 


Bevásárlólista? Volt, mindig van, de meglepő, hogy némely manga drágább, mint ha a Waterstones-ban venném, ezért a betervezett BSSM hiányzó köteteinek beszerzése csúszott egy másik időpontra. Különben is, már csak négy kötet hiányzik. Túlélhető. Honey&Clover nem is volt, a VIZ Media csakis a nagyon hype-olt címeket vitte. Meg pár artbook-ot. Apropó, artbook. Teljes győzelem. Az összes Studio Ghibli artbook le volt értékelve az egyik asztalnál, kár, hogy a Totoro-sat már előtte beszereztem egy másiknál, igaz, ott is olcsóbb, de nem feleannyi, mint az Arrietty volt. :O :D A listán még szerepelt Pocky és Pokka, és egy Tardis-os kitűző. Komolyan, ez már mázli. És valami a Comic Village-ből. (Leginkább saját asztal, de sosem tudok előre tervezni, mert nem tudom, eljutok-e vagy sem.)

ComicCon, jobb egy egyszerű animeconnál, mert szélesebb kört érint. Sorozatok, filmek, sci-fi, fantasy, steampunk, képregények, anime, manga és még a franc se tudja mi, de az mind itt van. Van Disney is, bár az inkább hype, Disney Princess és Frozen (azt pedig már nagyon unom), de képregényes rendezvényen igenis hiányolom Don Rosa és Carl Barks akármilyen kapcsolódó művét. 
 Áru rengeteg, mindenféle műfajban, a legjobban tetsző mégis a Sailor Moon-os (még mindig) és a viking ivókürtös volt. Ha! 
Valamilyen oknál fogva, engem nem láttam meg a cosplayerek. Ha megállítottam volna őket egy fotó erejéig, csak mentek tovább, ezért nem sok cp-s kép készült, csak random emberes, a félhomályban.
Egyedül persze más conra menni, és ott lenni is. Legközelebb szívesen mennék nem egyedül, érhető, ugye? Így még a programokat sem néztem meg, egy kicsit hallottam a karaokéből, az elég vegyes. Jutott egy rajzverseny, amit a Graph-It nevű marker forgalmazói rendeztek. Hát, én úgy hívtam, a gagyifilces verseny. Kívülről jónak kinéző, belül teljesen más színű, inkább sötét, mint az Ico filctoll. Ráadásul majdnem az összes filc ki volt száradva. Hmm, ez az "hozz össze valamit, ha tudsz" típusú rajzverseny. A készült kép amúgy megtekinthető, beletettem a májusi sketchdumpba. Jobb felső sarok, szárnyas izé. Csak a halványlila volt olyan színű, mint a kupakon. 

Megyek-e legközelebb? Ez még kérdés? Csak legközelebb még aznap megírom a beszámolót, ami majd nem lesz tele a "volt" szóval. 
Ami negatívum, de ezt az épület számlájára írom, ha egyszer kimentél a szabadba, hogy napfényben is láss jelmezeken, újra körbe kellett menni, újra, pink, red és a többi kapun túlra, hogy bejuss. Ez úgy baró, amikor elindulnék hazafelé, de mégis előtte inkább megigazítanám kicsit a ruhámat, mert a kezdek kissé cábár lenni.






2015. november 26., csütörtök

Boszorkánynővérek: Yoyo és Nene


Valami néznivalót kerestem, a kritérium, hogy anime legyen, hosszabb epizód vagy mozi, és olyan, amit még nem láttam. Eredetileg a Millennium Actress-t szerettem volna nézni, és hopp, egyszerre csak a semmiből elém ugrott egy boszorkányos testvérpár. Még soha nem hallottam róla, teljesen új, a kíváncsiság vezérelt, ezért aztán elkezdtem nézni.


A film eredeti címe: 魔女っこ姉妹のヨヨとネネ 
Egy varázslatos erdőben él egy boszorkány testvérpár, Yoyo és Nene. Valami átok miatt egy hatalmas fa nő ki az erdő közepén, amiből furcsa és bizarr épületek állnak ki minden irányban, és a nővérek odamennek, hogy kiderítsék, Yoyo pedig véletlenül átkerül egy másik világ. A valós világba, Japánba, ahol az emberek városokban élnek és televíziójuk van otthon. Yoyo meglepetten tapasztalja, hogy nem csak átesett egy idegen helyre, de közben meg is nőtt. Ekkor találkozik három testvérrel, Takahiroval, Akival és Takeoval, akik szüleit szintén átok érte, és furcsa, színes szörnyetegekké változtak. Yoyo mindent elkövet, hogy segítse őket, persze közben néha kisebb galibákba bonyolódik, és ámul ezen a másik világon.
Mivel nyáron játszódik, természetesen kihagyhatatlan a nyári fesztivál yukatás lányokkal - itt Yoyo -, és az árpatea, az a külsőre bizarr, barna színű lötty, amit pohárból isznak. (Biztosíthatom, hogy csak elsőre szokatlan íze, ittam már, és egyáltalán nem rossz.)


Ez a 2013-as anime amolyan mese-kategória, nyolc éves kortól simán nézhető, akár kisebbek is, bár vannak benne olyan részek, amiktől mondjuk négyéves, lehet, hogy félne. Ellenben aranyos, vicces, kalandos.



A hátterek nagyon szépek, színesek, a karakterek szerethetők. Elsőre a macska Hollowszerűsége ijesztő, de könnyen hozzá lehet szokni. A zene meg kiválóan illik az egészhez.

http://www.starchild.co.jp/special/majocco/

2015. február 8., vasárnap

Alps Story: My Annette

Néha jól esik régen kedvelt rajzfilmsorozatokat újra megnézni. Néha jó a régi-új élmény, néha csalódás. Csalódtam az Elsüllyedt világokban és az Egyszer volt az emberben. Tegnap pedig az Annette-ben, ami eredetileg Alps no Monogatari Watashi no Annette címen jelent meg japánban, 1983-ban. Kis koromban nagyon szerettem, de most furcsa volt, és furcsa volt a szinkron. Sok eredeti szinkronos anime megnézése után az ember megszokja, hogy a kisgyerekkaraktereknek kisgyerekhangja van. Itt meg ugye nem annyira, inkább olyan enyhén mutáló, kamaszos. De mindegy, mert Dani hangja, ugyanaz, mint a Könyvek Könyvében Christophernek. Aztán furcsa volt, de persze régi animéről van szó, szóval, hogy minden részben ugyanazt a ruhát viselik, sőt, Annette ugyanazt végig, télen-nyáron, akkor is, amikor Dani születik, és akkor is, amikor már egészen nagy. Meg ők maguk alig nőnek valamit. Az Akage no Anne-ben Anne legalább felnő a részek alatt. Nem tudtam úgy nézni, mint mondjuk a Mumint, Willy Fogg-ot vagy Nils Holgerssont, folyamatosan beletekertem a részekben. 
De pozitívum, hogy Annette karaktere sokkal szerethetőbb, mint a könyvben, amiből maga az anime készült. Az eredeti mű Patricia M. St. John: Nyomok a hóban című regénye.

Az anime a Nippon Animation Word Masterpiece Theater sorozatának a része. Ebben a sorozatban híres nyugati (európai és amerikai) regények rajzfilmesítettek meg, hogy ismertebbé váljanak a japán ifjúság között is.

2013. május 27., hétfő

Mese=anime

Ahogy jártamban-keltemben kutakodok mesék és vizuálisan feldolgozott mesék után, és azt azt követő élménybeszámolók után, gyakran találkozom azzal a jelenséggel, miszerint a kisgyerek - hét év alatt - inkább nézze Bogyó és Babócát vagy éppen a '70-es, '80-as évek magyar és csehszlovák rajzfilmjeit, mint erőszakos ázsiai meséket. És a körítés mindig az, hogy az összes magyar rajzfilm való gyerekeknek, míg az összes ázsiai mese erőszakos. És mindig valahol itt szakad el a cérna, de sok helyen nincs hozzászólási lehetőség, ami rossz.
Hát persze, ezek szerint ez gyerekeknek való:
És ezek szerint ez nem való gyerekeknek:



Mert az első az magyar rajzfilm, a második meg japán. Nos, én úgy hiszem, sokan tévedésben élnek, és csak a tizenéveseknek készített animéket ismerik, ebből leszűrik, mind ugyanolyan. A teljesség igénye nélkül egy listát írok a Magyarországon valaha volt és némely most is elérhető gyerekeknek szóló animékről.






Juharfalvi történetek, Kimba, Manóvári manók, Lili a virágangyal, A kis hableány, Pokémon (igen, a Pokémon is), Totoro, A szél harcosai, A Bosco léghajó kalandjai, Huckleberry Finn, Nils Holgersson, Heidi, Annette, Csip-csup Csodák, Mumin, Candy Candy, A vándorló palota, Laputa, 80 nap alatt a Föld körül Willy Foggal, Sherlock Holmes, Az utolsó egyszarvú, Én kicsi pónim (1984), Kis Nemo, Kétévi vakáció, Maja a méhecske, Alice Csodaországban, Grimm mesék, A fehér farkas, A Yamada család, Szivárvány-tavi kalandok, A kék madár, Vadhattyúk, Icurka-picurka ikrecskék, Pandamaci, Csizmás Kandúr, A varázslatos hóember, Kiki a boszorkányfutár, Chihiro szellemországban, Marcelino, A macskák királysága, Hüvelyk Panna, A titokzatos aranyvárosok, A három testőr, Hello Sandybell.
Továbbiak itt: Animeaddicts 
és itt
Szóval igenis léteznek animék az óvodásoknak is. Szeretettel ajánlom azokat!




2013. április 15., hétfő

Laulu charmia ja Ihana matka koskaan

Könyvekhez csak minimálisan kapcsolható bejegyzés. Tove Jansson ja Muumipeikko. Tove Jansson nem csak írt, hanem rajzolt is, 1990-ben pedig japánok Lars Jasson (Tove öccse) közreműkösédével elkészítették azt a Mumin sorozatot, amit mi is ismerünk. És aminek több köze van a könyvekhez, mint a korábbi Mumin-animéknek.

Van két dalszöveg, ami az animéhez tartozik, de sehogy sem tudtam megtalálni, amíg eszembe nem jutott, hogy a japán cím alapján kéne keresni.

おまじないのうた

ポンピン パンペポリンシャン ニョロリンコ
(おまじないの ことば ことば)
ポンピン パンペポリンシャン ニョロリンコ
(アリサ マリサ クラリッサ)
お日さまから こんにちは
ほら目玉焼きみたいだね
おいしい朝
トロトロロン
ママのスープ 待ってるよ
(ドゥワ ドゥワ ドゥワ ドゥワ)
寂しいとき フローレンス
笑いたいとき スニフとミー
困ったとき スナフキン
頼りがいあるパパとママ
(るんたた るんた るんたた るんた)
さぁ はじまりだ ムーミンだ
(ねぇ わたしと 遊ぼ 遊ぼ)
さぁ あなたから ムーミンだ
(ねぇ わたし きれいでしょ)
さぁ とまらない ムーミンだ
いつでもどこでも るんたった
お月さまはまあるくて甘いキャンディーみたいだね
星降る夜 コロコロロン
パパの帽子 飛んでくよ
(ドゥワ ドゥワ ドゥワ ドゥワ)
寂しいとき フローレン
笑いたいときスニフとミー
困ったとき スナフキン
頼りがいあるパパとママ
(るんたた るんた るんたた るんた)
ポンピン パンペポリンシャン ニョロリンコ
(おまじないの ことば ことば)
ポンピン パンペポリンシャン ニョロリンコ
(アリサ マリサ クラリッサ)
ポンピン パンペポリンシャン ニョロリンコ
わたしも あなたも るんたった
ポンピン パンペポリンシャン ニョロリンコ
わたしも あなたも るんたった
るんるんたった るんるんたった るんたった


いつかすてきな旅

作詞:白鳥英美子/作曲:白鳥英美子/編曲:渡辺雅二/
歌:白鳥英美子

きまぐれな 旅に出よう
誰にもないしょで出かけよう
空は晴れ うきうきと 心ははずむよ
思い切り扉あけ 大きく深呼吸
まっすぐな道の向こうは どんな世界だろう
悩んでたら始まらない 勇気を出して
そんなこと考えて 今日も眠れない

ポケットにあこがれを
いっぱいつめて出かけよう
ほほに風 さやさやと 光は踊るよ
必ず手紙書くよ 花びら切手貼り
目に写る景色のことや 出会った人のこと
だからずっと 僕のこと忘れないでね
そんなこと考えて 今夜も眠れない

山も川も谷間も 大きな湖も
故郷にあるものすべて だいじな宝物
そしていちばん大切なともだちがいる
そんなこと考えて やがて夢の中へ

いつかきっといつかきっと
いつかすてきな旅に出よう