Vakáció vadlúdháton (Selma Lagerlöf: Nils Holgersson csodálatos utazása)

Selma Lagerlöf egy könyvet szeretett volna írni, egy könyvet, amiben a svéd gyermekekkel megismerteti és megszeretteti Svédország földrajzát, természetrajzát, történelmét, népi hagyományait, népmesét. A könyv elkészült, és még önmagát is megemlítette benne, részévé tette.

Volt egyszer egy szöszhajú tizenkét éves svéd fiú, aki rossz gyerek volt. Az állatokat bántotta, szüleinek szomorúságot, csalódást okozott, vasárnap a templomba sem ment el, inkább otthon maradt, hogy apja puskájával madarakra lődözzön. Ám a rosszaság sosem jár büntetés nélkül, komiszságában a házban lakó és a háznak csupa jót tevő törpének is ártott, aki büntetésből elvarázsolta. Itt kezdődik Nils kalandja, azon a tavaszi vasárnapon, amikor maga is törpe lett, aprócska, de sötétben látó, állatokkal beszélni tudó. Az udvar fölött elhúzó csipkelődő vadlúdcsapathoz csatlakozik a fiatal gúnár, Márton, és általa Nils. A vadludak Lappföldre tartanak, nyári költőhelyükre. Az út alatt nem csak egy egész Svédországot átívelő utazás történik, hanem a különböző vidékek földrajzi adottságairól, természeti kincsiről, sőt, népmeséiről is szó esik, pont úgy, hogy épp beleillő legyen a történetbe.

Habár az állatok beszélnek, csak maguk és Nils között teszik ezt meg, a beszédtől még nem válnak túlzottan emberivé, megmaradnak a maguk valójában. A róka sem lesz ravaszabb annál, mint amilyen a valóságban, talán csak egy csöppnyit. Bámulatosan keverednek a mesés elemek, a törpe, a törpe varázslata, Varjúvitte gúnyolódásai és Selymeske nővéreinek már-már emberi gonosz testvér szerepe.

Nilsre jó hatással van a tavasztól őszig tartó utazás, s a nyári pihenés Lappföldön. Útja során sokszor kisegíti a bajból mind az embereket, mind az állatokat, és egyre inkább közibük valónak érzi magát. Sok veszély és próbatétel áll előtte és mögötte az út alatt, aki csak teheti, s hallotta hírét, mind valamiféle próba elé állítja. Azonban a legnagyobb próba az, hogy miképp változhat vissza emberré, és döntenie kell, mi is az igazán fontos.

Nem olvastam még el olyan sokszor, hogy ne legyen minden egyes újra olvasás egy új élmény. Mindig csak nagyjából sejtem, mi lesz a következő történés, esetleg megjegyzem egy-egyet belőle, de mindig ugyanúgy érzek, amikor kiderül, mitől változhat vissza Nils emberré, mintha először olvasnám.

Nem egy történet, egy kerettörténeten belül több kis apró, amik később összefonódnak. Érdekes a sok különféle világ, vidékteremtős történet Istennel és istenekkel, szentekkel és óriásokkal, fókabőrbe bújt tündérekkel, házakban élő törpékkel, egymással versenyt zúgó patakokkal, a nappal birokra kelő Dermesztővel. Érdekesek a különféle szokások, hagyományok, az, hogy egy-egy vidék miben hordja kincseit, s érdekesek maguk az állatok, a százéves lúd, aki sast nevel.

Az odaút részletes, a nyarat viszont mintha elfújták volna, és a visszaút is inkább Greta és Ola történetével foglalkozik, mint a Nilssel és a ludakkal. Ám még így is öt pontból öt pontot érdemel.

A bal oldali illusztrációként szolgáló festményt Sven Erixson festette 1935-ben, és különlegessége, hogy Nilst olyan színű ruhában ábrázolja, ahogyan a könyvben is le van írva. 

Én is láttam a koprodukciós animét, ami a könyvből készült, mindkettőt, a sorozatot és az egybevágott verziót is, azt hiszem, talán két szinkronnal, Akkát női és férfihanggal is. Talán az első animék közt volt, amit valaha láttam, és nagyon megmaradt, nem lehet nem szeretni.

/kép forrása:

 http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Sven_Erixson,_Nils_Holgersson_1935,_detalj,_2013a.jpg /

Bár már befejeztem írásom, mégis muszáj a végére megjegyeznem, hogy sok hasonlóságot vettem észre Nils Holgersson, és Vili, a veréb története közt. Mindketten tizenkét éves rossz gyerekek, akik tiszteletlenek és bántják az állatokat, s mindkettőjüket egy varázslatos személy varázslata elváltoztatja, valami mássá, míg mindketten megváltoznak, és utána visszaváltozhatnak.

Hubert Géza Wells: Az állatidomár is ember

Kisrepülőgép húz el a nádas felett. Kigyulladt, füstöl. a gépből két ládát és egy zsákot dobnak ki, mentik az értékes rakományt. Egy ágon fennakad a zsák, és a vadászhéja kiszabadítja magát, majd elrepül. Az egyik láda a parton ér földet, de másik a vízbe csapódik, és elmerül. Egy kis, fekete tacskó szuka készül örökre a hullámsírba veszni, de a másik ládából kirágja magát a magyar vizsla, és megmenti barátját.

Működik az illúzió, a filmtrükk, elhisszük, hogy ez a valóság. Pedig ez csupán játék, Homoki Nagy István Cimborák című filmjének nyitójelenete. Az első film, ahol Hubert Géza Wells állatidomárként dolgozott, akkoriban a madarak betanítása volt a munkája.

De hogyan is kezdődött? Nem itt, ennél kicsit korábban. Gyermekként először erdész, majd oroszlánvadász szeretett volna lenni. A II. világháború megviseli a családját, majd az '50-es években bekerül Homoki Nagy István stábjába. A kétrészes Cimborák volt a első film, aminél dolgozott, de ez nagy hatással van rá, és megszereti ezt a fajta életet, munkát. Sajnos Magyarországon filmesként, kiváltképp allatidomárként lehetetlen megélni, és a származása miatt is afféle nemkívánatos személy, ezért az 1956-os forradalom után elhagyni kényszerül az országot. 

Először Ausztriában él egy darabig, majd kiköltözik az Amerikai Egyesült Államokba. Persze ott is csak kemény munkával lehet megélni, de ez nem akadályozza meg. Kezdetben állatkerteket keres föl, majd bekerül a filmiparba, és onnan nincs megállás. Kicsivel később kutyáját, a Cimborákból ismert Fickó lányát, Csárdást is átutaztatja a tengeren. Később több alkalommal megteszi ezt népes állatseregletével, főleg Amerika és Afrika között.

Állatai egy részét amerikai állatkereskedésekből vásárolta, másokat állatkertekből kölcsönzött. Szinte, legalábbis nekem hihetetlen, hogy a hatvanas évek Amerikájában bárki vehetett oroszlánt vagy leopárdot, csak mert úgy tartotta kedve. Ilyen módon szerzett leopárdja, Lolita több filmben és a Junglelandben is szerepelt.

Több alkalommal ő maga statiszta vagy dublőr volt az állatos jeleneteknél, például Joy Adamson Elzájáról készült egy filmsorozat is, és ott maszáj harcos alakított. Valami miatt, a szelíd, amerikai oroszlánok beindultak a hagyományos maszáj viseletre. Amikor az Elza kölykeit forgatták, a forgatás helyszíne nagyon közel volt Joy Adamson otthonához, és az asszony gyakran, kissé túl gyakran látogatott el a forgatásra, és az oroszlánok őt sem igazán kedvelték.

Nagy nevekkel, nagy színészekkel dolgozott együtt, mint Robert Redford, Meryl Streep, Susan Hampshire, Ursula Andress vagy Matthew Broderick.

Készült nagy és ismert film is az állataival, és olyan is, ami megbukott. Például ki hallott már a Hawmps! című filmről? Ugye! Annak az alapötlete, hogy nyugaton egy ideig tevéket akartak használni lovak helyett. De a nagyközönség nem volt kíváncsi a tevékre, sokkal inkább az oroszlánokra, kutyákra, farkasokra, csimpánzokra.

Én mindig is szerettem az állatos filmeket, és sokat gondolkodtam, hogyan, mégis hogyan tudják betanítani az állatokra, hogy pont azt csinálják, amit a forgatókönyv írt. 

Leghíresebb filmek, amikben az általa tanított állatok szerepeltek, a Távol Afrikától, az Afrika Expressz, a Doktor Doolittle - Rex Harrison főszereplésével - és az Elza kölykei. Összesen harmincnégy filmhez tanított be állatokat és dolgozott a Junglelandben, ahol több filmhez idomítottak be főleg nagymacskákat.

A könyv a Scolar Kiadó könyvheti újdonsága volt. Gyönyörű, ízléses kiadás, színes fotókkal, kemény borítóval. Könnyen olvasható betűtípussal, a megszokottnál egy picivel kisebb betűmérettel.