Rukkolantikvárium

Ladies an' Gentlemen! Ismét egy rukkolával foglalkozó bejegyzés következik, tehát aki nem érintett benne vagy éppen már a könyökén jön ki a téma, nyugodtan továbbléphet olvasás nélkül. Tehát Rukkola. Ki ne álmodna arról, hogy megunt, nemtetsző, régi könyveitől megszabaduljon, és hozzájusson olyanhoz, amire régóta vágyik. Szerintem nincs olvasó ember e Földön, aki nem. De sok dologban nem értenek egyet, ami megint csak nem baj, hiszen a sokszínűség gyönyörködtet. Csak akkor kell elgondolkodni, amikor valaki csakis a legfrissebb kiadásokra bukik, s emellett csupa tankönyveket rak fel, ami ugyan hasznos lehet annak, akinek nincs, de mégsem egyenértékű. De persze nem akarom én senkinek megmondani, mit rakjon fel, hiszen én is pakoltam fel ponyvát. Volt itt már nyöszörgés amiatt, hogy senki nem jut könyvhöz e-mail alapján. Akkor újítottak, és fel kell mindenre iratkoznom, ami érdekel. Ilyen alapon inkább megvárom, míg megveszi a könyvtár, annyira nekem nem fontos. Inkább olyan könyvekre vágyom, amiket úgysem találnék meg, hiába mennék be a legközelebbi könyvkereskedésbe. Igen, kerülnek fel ilyenek is, bér mostanában már egyre ritkábban. Ami pedig az új kiadású könyveket illeti, nos közeledik a téli szezon, úgyis mondhatnám az ünnepi szezon. Ebből pedig mindenki azt szűri le, amit akar. Itt van a másik probléma, a kiemeltek körüli hiszti. Teszek én arra, hogy valami kiemelt! Nem azért kell nekem, mert rajta van a kis piros szalag, hanem mert, érdekel és olvasni akarom, többször és akkor, amikor kedvem szottyan rá. Ajánlják többen is, hogy ne a happolnám listánkról várjuk az érkezőt, hanem böngésszünk. Ó, igen. De én nem fogok olyan könyvet happolni, amiért csak simán elgyaloglok a közelebbi könyvtárba vagy antikváriumba. És lassan már azért rosszul érzem magam, mert elhappolok egy olyan könyvet, ami másnak is kell. És vajon előlem hányszor happoltak el olyat, ami nekem kellett? És dühöngök rajta? Ugyan, dehogy! Ha éveket tudtam várni A szilmarilokra, akkor még tudok várni. És tulajdonképpen mi ennek az egésznek az értelme? véleményem szerint az, hogy olvassunk. Pillanatnyilag 78 magánkönyvtári példányom vár olvasásra azok közül, amikhez eddig még nem volt szerencsém, és körülbelül 15 az újraolvasásra. Tulajdonképpen addig, amíg ez el nem fogy, nincs is szükségem happolásra, de ez nem így működik. Legalábbis szerintem meg kell ragadni a lehetőséget. Különben is, 804 saját könyv közül happolóra vár 20, és talán azok közt is van olyan, amit még nem olvastam. Szándékomban áll csak azokat megtartani, amiket még több alkalommal el szeretnék olvasni. De van olyan is, aminél nem tudok dönteni, hogy kell-e még vagy mégse. Azt természetesen nem tettem fel a rukkolára, vagyis inkább fent volt, de kicseréltem egy másikra. Viszont ezentúl nagyon körültekintően fogok antikváriumozni is, és tényleg csak azt veszem meg, amihez elég infót gyűjtöttem a molyon ahhoz, hogy ne csalódjak benne. Nagyjából nyolc éve járok különféle városok antikváriumaiba (Békés, Békéscsaba, Eger, Kaposvár, Győr). Ez idő alatt beszereztem nagyjából 200 könyvet, ebből néha rukkoltam, néha más módon váltam meg tőle, van belőle olyan, amit már olvastam is nem egyszer, olyan is, amit még sohse. És persze sok van, amiben csalódtam, meg olyan is, amiben nem. Ezentúl nem akarok olyan könyvet venni, amiről később kiderül, hogy nem tetszik, és nem is akarok olyat happolni se. Bár szerencsére negyvenkét happból csak négy volt ilyen, és még nagyobb szerencse, hogy a rerukkal azok gazdára is leltek.