Patricia M. St John - Nyomok a hóban

Minden könyvnek meg van a maga története. Az, hogy miképp keletkezett, az, hogy miért épp ezt választottam, vagy hogyan és hol jutottam hozzá. Az esetemben elég gyakori, hogy egy-egy könyvnek az előzménye egy film vagy rajzfilm.
Nagyon régen, az Egyesen volt egy rajzfilm, ami egy Anette nevű lányról, az öccséről Danny-ről és egy Lucien nevű fiúról szólt. Sorozat volt. Sokra nem emlékeztem belőle, csak olyan dereng, hogy Danny leesik egy fáról, és lesántul. De ennél több nem. Mikor elkezdtem utánakeresni, akkor tudtam meg, hogy eredetileg ez egy könyv. Véletlenül láttam meg az antikváriumban is, teljesen mást kerestem, Nagy Katalintól a Próbarepülést.

Az első, ami nyomban szemet szúrt, a nevek magyarosítása. Persze, gondolom, hogy az ifjú olvasóknak még közelebbiek legyenek a szereplők. Így lett Lucien Laci, Anette Anikó és Danny Dani. Anikó tizenkét éves, ötéves öccsével, édesapjával és nagymamájával él Svájc egyik kis falujában. Egy véletlen kis baleset miatt Laci és Anikó megharagszanak egymásra, ez pedig csupán annyi volt, hogy a figyelmetlen fiú szánkója összeütközött Anikóéval. Mivel egyikük sem akar bocsánatot kérni, kerülik egymást. Laci, hogy "bosszút álljon", az ötéves Danit bosszantja, eltiporja a hóemberét, majd a virágokat, amiket a kisfiú nénjének szed, és a szakadék felé tartja Dani kedvencét, a hófehér kismacskát. A macska leesik egy sziklapárkányra, Dani utánamászna, de maga is leesik, és eltörik a lába. Egy a baleset csak fokozza a haragot Anikó és Laci között, mert a lány úgy érzi, már soha többé nem tud megbocsátani, ugyanis kiderül, hogy öccse sánta marad. Azt nem tudja, hogy már ott és akkor megszenvedett Laci mindenért, és bocsánatot szeretne kérni, de nemcsak Anikó, hanem az egész falu kiveti maga közül. Csak a hegyen magányosan élő öregemberrel tartja a barátságot. A tavasz közeledtével kézimunka versenyt szervez az iskola, és Laci, aki szívesen és jól farag állatokat, maga is nevez egy mozgásban lévő lóval. Véletlen volt az is, hogy egy nap Anikó náluk járt, és meglátta a készülő lovat, amit irigységből összetör, de később nagyon megbán. Egy éjjel elvész a felnőtté vált macska, és Anikó elindul megkeresni, de maga is kificamítja a lábát, és az arra járó Laci találja meg. Már egyikük sem haragszik, még a fiú sem, amikor Anikó bevallja a lovat. Újra barátok lesznek. Laci nénje egy szállodában dolgozik, lenn a völgyben, s tőle tudja meg Laci, hogy egy doktor szállt meg, aki minden sántát meg tud gyógyítani. Mivel a doktor másnap már hazautazik, és a vonat már elment, a fiú éjjel átkel a hágón, hogy felkeresse a doktort, hogy gyógyítsa meg Danit.

Többet nem írok le, mert felesleges. Hiszen úgyis tudjuk, ahogy az ilyen történeteknél lenni szokott, a boldog vég.
Amilyen szimpatikus volt nekem régen a rajzfilmben Anette, olyan ellenszenves és utálatos Anikó a könyvben. Laci magányos volt, magának való, félénk, de ezt a hegyen élő öregemberen kívül senki sem értette vagy tudta igazán. Amit még észrevettem, a sok utalás a szeretetre. Persze, hiszen szeretet nélkül nem érdemes élni, és Lacinak kevesebb szeretett jutott, hiszen a nénje sem kedvelte igazán. S amire nagy hangsúlyt fektet az író, az a hit és a szeretet.
A példányt, amit olvastam, az Evangéliumi Iratmisszió adta ki.
Még egy, a végére. Az a könyv az alternatív listámon szerepel ugyan, de nem azért olvastam el, mintha bármit is ki akarnék váltani vele. Csupán akartam egy rövidet olvasni, bocsánat, még egy rövidet olvasni, mielőtt hozzákezdenék valami hosszabbhoz. Ez a bizonyos hosszabb az Elfújta a szél, ami már két hete itt van kéznél, hogy végre elkezdhessem, de halogatom, és csupa rövideket olvasok helyette. (Több könyvet is olvastam a gésás és e között, csak nem írtam róluk, mind rövid volt, legfeljebb százötven oldal.)