Iwasaki Mineko - Gésák gésája

Az, hogy ezt a könyvet egyáltalán beemeltem a listába, több oka is van. Mikor egyszer olvasnivaló nélkül maradtam, kettesben a laptoppal, kíváncsiságból megnéztem a letöltött könyvek listáját. Azok közt volt Arthur Golden regénye, az Egy gésa emlékiratai. Annyira jó volt, hogy nem tudtam elszakadni tőle, egy nap alatt elolvastam, nagyon tetszett. Később utánaolvastam, és rádöbbentem, hogy ez a nagyon olvasmányos történet tulajdonképpen kitaláció. Hogy Golden ugyan készített riportot egy egykori gésáról, és annak kérésére el is ferdítette a történetet. Viszont megemlítette a hölgy nevét az ajánlóban, akinek emiatt sok gondja támadt, hiszem Golden olyan dolgokat is valóságként állított be, amik valójában korántsem úgy vannak.

Úgy egy hete kezdtem el olvasni, és megdöbbentem, milyen lassan olvasok. Viszont így volt időm sok dolognak utánanézni, főleg a könyveb megemlített hajviseleteknek.
A könyv egy életrajz, ezért nem is volt olyan kalandos vagy romantikus, mint az, amit előtte olvastam, azonban azzal ellentétben ez igaz. Az olvasás alatt vettem észre azokat az apró jeleket, részeket, amiket Mineko életéből átemelt Arthur Golden.

Más dologra is felfigyeltem, például a sok gépelési hibára. Igaz, lehet, hogy csak nekem tűnt soknak, és más észre sem venné. A másik hiba a rokoni fokozatos rossz fordítása. Minekonak, vagy inkább gyerekkori nevén Masakonak volt egy nénje, Yaeko. Yaekonak született két fia, akik értelemszerűen Mineko-Masako unokaöccsei. Viszont végig unokabátynak voltak fordítva. A harmadik és egyben a kedvenc hibám a nevek átírása. Japán neveket kétféle módon szoktunk mi magyarok átírni. Fonetikusan és a Hepburn-féle átírással. Én ez utóbbit használom, sok fordító meg a fonetikust. Ebben a könyvben azonban vegyesen mindkettő. Minden szó fonetikus átiratot kapott, kivéve az, ahol a "sh" betű megjelenik. Például a cseresznye az szakura volt, de a samiszen, az a pengetős hangszer shamiszen. Ez nagyon furcsa és zavaró volt.

Összességében élveztem olvasni. Ha valaki megkérdezné tőlem, még mindig azt állítom-e, hogy a gésák nem prostituáltak, azt válaszolnám, inkább nevezzük őket geikonak, és nem, nem azok.

Így úgy tűnik, hogy inkább csak hibákat találtam a könyvben, ez persze nem igaz. De nem lehet egyszerűen elsiklani mellettük. Szimpatikusnak találtam, hogy Mineko milyen kitartó, és kellően megbotránkoztam, amikor nem akarta elfogadni a Károly herceg által aláírt legyezőt - Mineko szemében az autogramm nem jelentett értéket, ellenben a legyezője örökre tönkrement. Ezt érdekes felfogásnak tartottam, de voltaképp igaza volt.

Végére hagytam valamit, ami sok ember szemét szúrta az Arthur Golden könyvben, a mizuage megvásárlása. Ez létezett, de nem a maikoknál és geikoknál, hanem az igazi örömlányoknál.