Finnország télen svéd szemen keresztül (Tove Jansson: A Winter Book)

A könyv eredeti címe Meddelande. Noveller i urval. Üzenet és válogatott novellák. Talán az a pár téli történet adta az ötletet az angol címhez. Vagy afféle ellentétként az első regényéhez kapcsolódóan, a Somarboken-hez (The Summer Book). Míg az ugyancsak rövid novellákból álló, de mégis egységes történet, itt több, különböző van összegyűjtve. Nem egy korábbi, másik könyvéből.

A Mumin-könyvekkel ellentétben, ezt felnőtteknek szánta, de a hangulat hasonló, van bennük valami azonosság. A történeteket a saját élete ihlette, és a könyv végén megtalálható néhány levél is, amit neki írtak. Saját szabad, felhőtlen gyermekkora és szintén szabad fiatalkora, barátsága Tuulikkivel, a világ, ahogyan azt ő látta, ezt írta meg rövid novellákban. 

Illusztrált könyv, nem rajzokkal, ahogy egy festő, illusztrátor-írótól elvárhatná bárki, hanem fényképekkel, fényképekkel, Tovéról.

Csikorgó havas táj farkasokkal egy képes levelezőlapon

Marhára nem romantikus a havazás meg a tél. Fázni kell. Nem lehet kimozdulni, tényleg nem, négy fal között, kicsi sarokban sötétben mocorog a néma csend. Reszkető, ráncossá fagyott kezek testápolótejért könyörögnek, szőrszálak ágaskodnak remélve, hogy talán fűteni tudnak, de sosem lesznek képesek rá. Kevés zoknit húzva lefagy a láb, sok zoknit húzva nem fér a csizmába. Mire felöltözöl, háromszor is lekésed a buszod, ötször jut eszedbe, hogy mit nem vettél fel alá, és úgy nézel ki, mint a farkas, aki épp most ette meg Piroskát. Benn sincs meleg, ezer pulcsiba öltözve vacogsz a szobának nevezett jégveremben. Hiába tüzelsz, nem melegít, a fa fogy. Vakító, síkos fehérség jeges árnyként kúszik a cipődbe, és szorongatja lábad, ahol éri. Menekülnék, de nincs hova. Sakkban tart a fagy, nem enged, börtönbe zár. Vágyam lenne pedált nyomni, nyeregbe pattanni, de nem lehet. Én nem szeretem ezt a könyörtelen, keserves évszakot.