Szabadnaposság

Állaptjelentés arról, hogy nem tűntem el, nagyon is itt vagyok. Hogy még olvasok, igaz, elég sok mindent, nem csupán a listás tízből, sőt, gyakran még csak nem is a várólistámról, hanem olyanokat is, amiknek egyszerűen megtetszik a címe. Talán emiatt nem vagyok még mindig kész a párbaj rám eső részével, pedig eltökéltem, hogy idén csakazértis befejezem, ha tavaly már nem sikerült. A Taliesin-t május óta olvasom, és egy ilyen hosszú olvasás általában azt jelenti, hogy mindig találok mást, ami jobban érdekel, nem pedig a terjedelme miatt nem végeztem még vele.

Adós vagyok még három bejegyzéssel, amiből kettőt még el is kéne olvasni. Érdekesség, hogy már mindkettőt elkezdtem, igaz, hogy az Abarat-ot még valamikor 2008-ban, csak akkor nem tetszett, tehát azt újra kell, a legelejéről. A trónörököst meg valamikor télen, de az jó régen volt, hisz' már augusztus van. (Mégis olyan őszi reggel-érzésem van, csak az ég nemolyan kék, mint szeptemberben.)

A szabadnapom alkalmából - aztán ki tudja hány napot kell majd dolgoznom a következőig - igyekszem bepótolni az elmaradt bejegyzéseket, ami részben azért lesz vicces, mert van olyan, amit már korábban megírtam, általában noteszbe vagy egy darab papírra, csak be kell gépelni, és van olyan, amit nem. És ez utóbbi azért rossz, mivel elég sok könyvet olvasok, mellé filmeket is nézek, sok saját történet is kavarog a fejemben, és némileg kutakodni kell, míg a megfelelő történet polcához érek. Némely polcnak már csak a romjai vannak meg, de a különösen jó vagy végképp szörnyű könyekre tökéletesen emlékszem.

Már hozzáfogtam összegyűjteni újabb 10+10 könyvet, és reménykedem benne, hogy lesz majd hatodik könyvmolypárbaj. Ugye lesz?

Jégkrém szeptemberben

Tudom, hogy sokan, nagyon sokan úgy találják meg a blogomat, hogy valamely könyv letöltési lehetőségét keresik, és nyomban ott van a találatok között, de felhívnám a figyelmet, hogy még mindig nem vagyok könyvletöltős blog, és nem is leszek. Csak írok az olvasott könyvekről. Véleményt, érzést, élményt. Kismillió nem igazán szabályos hely van a neten, ahonnan ingyen tud bárki letölteni akár magyarul, akár angolul könyvet, de azt is lesheti bárki, hogy akár egynek is meg fogom adni itt a címét. Részben azért, mert nem és kész. Ha valami nagyon kell, használd a keresőt vagy menj el a könyvtárba, de meg is vásárolhatod a könyvet, az a legbiztosabb.
Valóban vannak ingyenes könyvoldalak, legálisak. az egyik ilyen nagyon ismert oldal a MEK, vagyis a Magyar Elektronikus Könyvtár. Ajánlom mindenki szíves figyelmébe! Egy másik már angol nyelvű, de hasonló, a Books Should Be Free. Illetve pár kiadó saját oldaláról is le lehet szedni a kiadó engedélyével könyveket ingyen. Erre nem adok példát, tessenek keresgélni! Különben meg szerintem még mindig a saját tulajdonú könyv olvasása a legmegnyugtatóbb a léleknek. Vegyük például az esetemben a Dragon Lance könyveket. Egy csomó kötet még mindig nincs meg és nem is olvastam őket, de türelmes vagyok, pedig ha valakinek, hát nekem aztán elég közel van egymáshoz minden alkalmam, amikor könyvet kaphatok ajándékba. Télen, szépen elosztva mindhárom hónapba. De türelmetlenkedem? Nem. Olvasok mást. Könyvtárba járok, MEK-re, újraolvasok vagy olvasom a magánkönyvtáram eddig nem olvasott - és régi - példányait.

Azt hiszem, Dean Thomas mondta az ötödik Harry Potterben, hogy az ő szülei nem tudnak Cedric Diggory esetéről, mert nem volt olyan hülye, hogy elmondja nekik. Akármi is történik a Roxfortban, az maradjon a Roxfort falai között, vagy esetleg a roxfortosok bagollyal oldják meg, ha jó beszélni róla. De mugliknak semmi köze hozzá. Ha én roxfortos vagyok, akkor nem viselek mugliruhát, és lehet, hogy rosszul érint, ha valaki kinyitja a Titkok Kamráját. Ha kicsapnak a Roxfortból, akkor annak oka van.

Már csak egy nap, és vége a harmadik Könyvmolypárbajnak. Én a magam részemről befejeztem még valamikor májusban, és bár nem tudom, hogy lesz időm eztán olvasni és blogolni, szívesen vennék részt egy negyedikben is. Akkor is, ha idén eddig csak öten olvastuk el a megfelelő mennyiséget. Öten a sok... a valahányból.

Nem blogolok annyit, mint szeretnék, pedig sok könyv van rám nagy hatással, de sokszor nem tudok annál hosszabbat vagy többet írni, mint a molyos értékelés. Pedig idén két ázsiai író könyve is megdöbbentett, így lehet, hogy az ottani értékelést fogom ide bemásolni. Azóta már sok mást is olvastam, és nem vagyok biztos benne, hogy ugyanazzal a szenvedéllyel tudnék írni róluk egy új bejegyzést, mint amikor az értékelések születtek.

Egy híján megvan minden Harry Potter könyv angolul. Ezt az egyet - ami egyébként a második rész - a King's Crosson a Nine and Three Quarter nevű boltban szeretném majd megvásárolni.
Egyébként lehet, hogy ez az én hülyeségem, de az utóbbi két-három hétben rettenetes HP-lázban égek, pedig London a valóságban más, mint a könyvekben. Az alábbi illusztráció azt mutatja, hogyan képzeltem el az olvasmányaim alapján.
Ja, egyébként fázom. Máskor is ilyen hideg szokott lenni a magyarországi szeptember? A görögországi szeptemberben még vígan lehet a tengerben fürdeni. Mindegy, hideg vagy nem hideg, én jégkrémet eszem. És és megélem a valóságomat.