Eddig csupán három könyvet olvastam Celia Reestől, de mindhárom lenyűgözött. Nem tudom, hogy csinálja. Ezek közül ez egyik a Kalózok! című lányoknak írt ifjúsági regénye.
Nem csupán a kalózok élete, de a XVIII. század, ami értelemmel felfoghatatlan és igazságtalan eszméi is nyomot hagynak. Hogy egy nő, az valójában semmi, nem több egy eladható portékánál, és ha ez a nő még fekete is, hát kevesebbet ér, mint egy kutya - gondolták a kor férfiúi.
Én nem akarok most hirtelen feminista szörnyeteggé válni, de ezek a dolgok mindig felbosszantanak, akármilyen könyvben találkozom velük.
Nancy egyedül nőtt föl, szinte minden percét a kikötőben töltötte, és összebarátkozott Williammel. A barátság az idő múlásával szerelem lett, de ahogy az évek is múltak, Nancy csak kolonc lett apja és bátyjai nyakán, ezért inkább kiházasítják. Ezentúl apja cukornád ültetvényeinél él, és leendő férje, a brazil rajta tartja a szemét. Az ületvényeken rabszolgák dolgoznak, és itt ismerkedik meg Nancy Minervával.
Valójában a kalóztörténet része csak egy kis része a történetnek. A nagyobb hangsúly inkább magán azon a dolgon van, hogy a kalandorok nők.
Különben izgalmas, nem először olvastam, és nem utoljára.
Szerintem a magyar borító nem meggyőző, sőt mi több, kifejezetten ronda.
Ez egy B-listás könyv, amit a III. könyvmolypárbajra olvastam. Erre cseréltem le az A-listás Fekete István: Hú című könyvet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése