Rukkend

Csak jönne már a tíz könyv, hogy elverhessem a rukkolás pontjaimat, és törölhessem magam! Ez a sok változtatás a rendes játékosok életét keseríti meg. Egyre törlik magukat az emberek, javarészt a molyok. És kik maradnak? Akik feltöltöttek egy csomó értéktelen vackot - például kitöltött munkafüzetet, 1990-es számítástechnikai tankönyvet -, és a vadiúj könyvekre hajtottak. Miattuk már én hiába tennék fel bármilyen olyan könyvet, ami nekem nem kell, pontot se kapnék érte. Hát ez nem jó. Jött az e-mailes rendszer meg, hogy csak azt látjuk, azt is e-mailből, amit bejelöltünk. Én sose tudtam e-mailből happolni. A félév alatt negyvennyolc könyvet happoltam, ezek közt aztán volt rerukk is, de egyiket sem e-mailból. "Cápázva" és böngészve. Menjünk biztosra mi? Feliratkozok rá, aztán jön a mél, mert nekem ez jár. Hát nem. Szerintem úgy megölték az oldal varázsát, hogy csak na. Már nem lehet elhappolni, és a fene akar előrukkolni bármit. Azoknak meg szög a cipőjükbe, akik miatt állandóan változtatni kellett az oldalon! Nem igaz, hogy nem lehet becsületesen játszani! Csakpesten, Csakahappontban. Így is el vagyok zárva a világtól, és a Rukkolának köszönhetően egy milliomod másodpercere megnyílt a világ, hogy utána örökre bezáródjon. Kösz szépen.

Ez az e-mailes dolog megint csak nem jó, mert én nem veszem észre, ha jön egy e-mailem abban a pillanatban. Nem jön sms, a telefonommal is csak telefonálni tudok. Míg beírom a kódot, mások elviszik. A friss feltöltések tele olcsó krimivel, százforintos könyvekkel meg Robin Cookkal. 

Én tényleg nagyon szeretnék happolni. De mostanában egyre több a panasz, hogy a rukkoló nem válaszol. Ember! Ha már nem érdekel az oldal, akkor hibernáld a profilod vagy töröld a könyveid!

Szóval várom, hogy jöjjön az a tíz könyv, aztán pápát mondok, és visszatérek az antikváriumhoz.