Sokáig halogattam ennek a bejegyzésnek a megírását, főleg azért, mert közvetlen a könyv olvasása után fogalmam sem volt, hogy mit írjak.
Eredetileg a könyv előzményéből indultam ki, aminek a címe Az utolsó tünde.
Az jó könyv volt, izgalmas, volt benne valami új, lehetetlen, kedvenc. A folytatása tulajdonképpen trilógia, aminek első kötete egy zsoldos életéről szól. Nem azt mondom, hogy silány, de kifejezetten kevésbé jó, ha lehet ennyire nyakatekerten fogalmazni.
A történet tipikus fantasy, már ha létezik ez a fogalom. Először azt hitte, hogy tényleg medve lesz benne, de nem. Medve vagy a Medve valójában Rankstrail kapitány, a zsoldos, akinek nyomorú és sanyarú gyermekkora volt, és persze az ember minden bújának és bajának okozójaként az tündét, az utolsót és az átkozottat okolja. Emberi ostobaság, Yorsh semmit sem követett el az emberek ellen, annál többet azok ellene. De hiszen miről is beszélek, hisz ebben a kötetben pont, hogy nem is szerepel Yorsh, csak néha megemlítik, mint minden baj forrását. Yorsh az utolsó tünde, e könyv előzménye róla szólt. Tehát a Medve egy ember, a Farkas pedig, mily meglepő, egy farkas, Rankstrail háziállata. Ha néha valahol elvesztettem a fonalat, annak tudható be, hogy eléggé untam és annak, hogy gépen olvastam. Hatalmas csalódás volt, lehetett volna jobb, százszor jobb, de nem volt az. Végül, ha összegezhetem a semmit, amit írtam, azt mondom, hogy most sem tudtam többet írni, mint ha akkor írtam volna, amikor frissen kiléptem a pdf-fájlból, ahogyan olvastam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése