Ó, egek és egerek, mennyire régen írtam már ide! Természetesen nem azért, mert nem olvasok, hanem, mert valahogy sosem jut eszembe. Vagy épp heteken át fogalmazom, mit is írhatnék. A Könyvmolypárbaj egy könyve felett hetek óta ücsörgök, de egyszerűen nem köt le, egy még hátra van, egyhez pedig még nem írtam bejegyzést. Egyáltalán nem könnyű egy könyvről írni. Főleg olyanról, ami kevésbé volt szórakoztató. Persze, olvastam én rossz vagy számomra rossz könyveket is, de nem biztos, hogy azzal lopnám be vele magam bárki szívébe, hogy lehúzom a könyvét. Még akkor is, ha lehet, hogy igazam van. Minden embernek a maga kis világában igaza van, összességében pedig vannak, akik véleménye eltér másokétól. Egyébként attól félnék én is, ha egyszer kiadnék valami a kezem közül, ami nem rajz. A kritikától, sőt, a jogos és valós kritikától. Még akkor is, ha történetesen teljesen igaza van.Ez az egyik ok, ami miatt nem írogatok már vagy egy éve a Karcolatra, hanem csak a Tergeminre. Mert azok a töredékek, amiknek se eleje, se vége, sok karcolatos emberkét erős kritikára ösztönöztek. Azt meg nem kell közölni, amit én is tudok. Nincs eleje, nincs vége. Ezért töredék. Mint majdnem az összes történetem. Ami meg nem az, annak a vége összecsapott. Kicsit. Vagy nagyon.

...

Megváltozott ez a blogszerkesztő felület, nekem a régi jobban tetszett, no, de mindegy.