A képregény nem igazi könyv, mégha úgy is néz ki

Nézem Molyon az emberek kedvenc könyveit. A kedvenc könyv egy dolog, a kedvenc manga meg egy másik. Én nem tömöm tele a kedvenc könyvek polcot a kedvenc mangáimmal, annak van megfelelő, másik weblap is.
A Scott Pilgrim meg nem manga, bár azt is szívesen listáznám máshol. Én a képregénykönyveket nem számolom valódi könyvnek. Elvégre egy kétszáz oldalas képregényt egy-másfél-két óra alatt el lehet olvasni, viszont kétszáz oldal betű... Na jó, a tartalomtól is függ.

moly widget

Könyvjelzők általam

Ha valaki olvas, szereti megjegyezni, hogy hol tart. Az emberek jelentős része könyvjelzőt használ. Én könyvjelzőt gyártok. Kérésre is.
Most nagyüzemben rajzolok és festek sünös könyvjelzőket, de akármilyen állatot megrajzolok, bizony, még krokodilt is.

Listátlanul

Teljesen felesleges bármilyen könyvlistát összeállítani, mert az csak kötöttséget jelent. Emiatt olvasok mostanában random könyveket. Bemegyek a könyvtárba, leemelek valamit, és azt olvasom.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy feladom ezt az egészet, csak egyszerűen nincs hangulatom egyikhez se, amik akár ebben, akár bármilyen másik listában is szerepelnek.
Ezért olvasom most James Morgantól a Matisse nyomábant. Mert ez sehol nem szerepelt, alig pár napja találkoztunk először.

Az pedig, hogy miket is olvastam az elmúlt időszakban, megtekinthető a molyos profilomon.

Várakozási idő

Ha lenyelvelvvizsgáztam, elkezdem végre a Három testőrt.

Kawabata Yasunari: Kiotói szerelmesek

Nem, nem. Ez a könyv még csak rajta sincs a listámon se, de egyszer régebben elkezdtem, és tegnap jónak láttam bejezni. Mindez sikerült.
Bár nem mondanám, hogy a kedvenc könyveim közé tartozik, de nemrég olvastam Kawabata Yasunari Koto című könyvét - amit itthon Kavabata Jaszunari: Kiotói szerelmesek néven lehet megtalálni.
Meg kell mondjam, hogy érdekes könyv volt. Tulajdonképpen nem szólt semmiről, nem voltak benne fergeteges események, vicces párbeszédek, akció vagy szex, ellenben olyan hangulatot adott, hogy lehetetlen volt letennem. A hatvanas (vagy hetvenes?) évek Kyoto-jában játszódott, főszereplője egy húszéves lány, annak a családja és családjának némely ismerőse. Az egész könyv hangulatokról, érzelmekről, magányról, hagyományőrzésről és szorgos munkáról szól. Aki szereti az ilyen "semmiről sem szóló" japán regényeket, azoknak mindenképpen ajánlom.
A kötet végén szójegyzék van, ahol megmagyaráznak ünnepeket, szokásokat.
Volt vele egy pici bajom, talán ez a fordítás fordítása miatt lehetett, ugyanis németből fordították. Nem lehet tudni, hogy a könyvben babként emlegetett étel az vajon szója vagy azuki (édesbab). A maikokat táncosnőként emlegeti, a shinto templomok főpapnőjét pedig apácaként.

Befejezetlen olvasmányok

Hogy lassan haladok az előre jegyzett könyvekkel, annak is megvan az oka. Ez az ok pedig, hogy olvasok, természetesen mást, és sokat kezdek meg. Alább látható lesz a végigolvasásra váró listám, vagyis azok a könyvek, amiket most olvasok. Azokról nem tervezek írni.

- Kertész Erzsébet: Kaland a szamócában
- Henning Mankell: A csillagkutya
- William Makepeace Thackeray: A Hiúság Vására II. kötet
- Jókai Mór: A fekete gyémántok II. kötet
- Gárdonyi Géza: Egri csillagok
- Gerald Durrell: Vadállatok bolondja
- Diana Wynne Jones: A vándorló palota
- E. T. A. Hoffmann: Fantáziadarabok Callot modorában I. kötet
- Bayer Zsolt: Medvék meg emberek
- Szokoly Endre: Hét év Bolíviában
- Kawabata Yasunari: Kiotói szerelmesek

Ez a sok megkezdett könyv mind azt jelzi, hogy kapkodok, egyszerre akarnék több dolgot csinálni, és szétszórt vagyok. És emellett még azt, hogy némely ezek közül csak e-könyvként van meg, azt pedig nem lehet hurcolni, vagy azt, hogy megzavarja a folyamatot, ha egy könyv ketté van szedve. Mint a fenn említett második kötetek. Van még egy kasra való jó kifogásom, mit miért hagytam félbe. Az Egri csillagok szétszakadt, és esik darabokra, másnak a nyelvezete nehéz, a harmadikon nem lehet csak úgy végigfutni, a negyedik meg épp nyitva van előttem, és két weboldal megnézése között elolvasok belőle valamennyit.