Szofja Vasziljevna Kovalevszkaja 1850-ben született, a cári Oroszországban. Ő volt az első orosz nő, aki a matematikai pályán nagy sikereket ért el. Mivel korában a nők nem járhattak egyetemre Oroszországban, külföldre kellett utaznia, hogy tanulhasson, ehhez pedig névházasságot kellett kötniük. A könyv is itt kezdődik.
Bevallom, én azelőtt sosem hallottam róla, így teljesen ismeretlenül fogtam hozzá, és nem igazán tudtam, mire számítsak, az elején még az is meglepetésként ért, hogy valójában életrajzi regényt olvasok. Amolyan kisasszonyosat, amilyet kedvelek. Szonya 1968-ban feleségül ment Vlagyimir Kovalevszkijhez, de csakis az eszméért, amit nénjével követtek. Az eszme pedig az volt, hogy nőként tanulhassanak, és később a hazájukat szolgálhassák, emiatt Szonya, és nénje Anna, vagyis Anyuta megvetéssel beszélt a szerelemről. Szonya számára egy szerelem létezett csak, és azt a matematikának adta, így nem is értette vagy értette volna, hogy Vlagyimir viszont pont azért őt választotta nénje helyett, mert belészeretett. És Szonya is egyfajta árulásként értelmezte, hogy Anyuta szerelemből ment feleségül később a francia Victor Jaclardhoz.
A három részből álló könyv számomra úgy változott, ahogyan a részek váltakoztak. az első részben Szonya még nagyon fiatal volt.
Az az igazság, hogy igazából értem is meg nem is. Értem, hogy a céljáért küzdött, és nem értem, hogy semmilyen érzelmet nem mutatott a férje iránt, és a gyermeke is tőle távol nőtt föl.
Bizonyos részein a könyv túl száraz volt nekem. Túlságosan előjött az életrajzi jelleg, és nem éreztem, hogy én most valójában regényt olvasok. És túl sok volt a matematika is, bár, itt az lényeges dolog, de néhol csak topogott az idő egy helyben, máshol meg szinte rohant. Fufa, Szonya lánya is olyan hirtelen nőtt meg, hogy elcsodálkoztam.
A könyvben említésre kerül Hugonnai Vilma is, és kedvet kaptam, hogy elolvassam a Vilma doktorasszonyt is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése