2011-07-19

Nem tudom, miért, de valami miatt azt hiszem, hogy a Három testőrt csak vonaton lehet élvezettel olvasni, de mostanában nem volt lehetőségem vonattal utazni.

Ellenben két másik listás könyvet is olvasok.
A Három troll meg a holdat és az Elfújta a szelet cserélem B-listás könyvekre. Hozzáférési probléma.

A képregény nem igazi könyv, mégha úgy is néz ki

Nézem Molyon az emberek kedvenc könyveit. A kedvenc könyv egy dolog, a kedvenc manga meg egy másik. Én nem tömöm tele a kedvenc könyvek polcot a kedvenc mangáimmal, annak van megfelelő, másik weblap is.
A Scott Pilgrim meg nem manga, bár azt is szívesen listáznám máshol. Én a képregénykönyveket nem számolom valódi könyvnek. Elvégre egy kétszáz oldalas képregényt egy-másfél-két óra alatt el lehet olvasni, viszont kétszáz oldal betű... Na jó, a tartalomtól is függ.

moly widget

Könyvjelzők általam

Ha valaki olvas, szereti megjegyezni, hogy hol tart. Az emberek jelentős része könyvjelzőt használ. Én könyvjelzőt gyártok. Kérésre is.
Most nagyüzemben rajzolok és festek sünös könyvjelzőket, de akármilyen állatot megrajzolok, bizony, még krokodilt is.

Listátlanul

Teljesen felesleges bármilyen könyvlistát összeállítani, mert az csak kötöttséget jelent. Emiatt olvasok mostanában random könyveket. Bemegyek a könyvtárba, leemelek valamit, és azt olvasom.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy feladom ezt az egészet, csak egyszerűen nincs hangulatom egyikhez se, amik akár ebben, akár bármilyen másik listában is szerepelnek.
Ezért olvasom most James Morgantól a Matisse nyomábant. Mert ez sehol nem szerepelt, alig pár napja találkoztunk először.

Az pedig, hogy miket is olvastam az elmúlt időszakban, megtekinthető a molyos profilomon.

Várakozási idő

Ha lenyelvelvvizsgáztam, elkezdem végre a Három testőrt.

Kawabata Yasunari: Kiotói szerelmesek

Nem, nem. Ez a könyv még csak rajta sincs a listámon se, de egyszer régebben elkezdtem, és tegnap jónak láttam bejezni. Mindez sikerült.
Bár nem mondanám, hogy a kedvenc könyveim közé tartozik, de nemrég olvastam Kawabata Yasunari Koto című könyvét - amit itthon Kavabata Jaszunari: Kiotói szerelmesek néven lehet megtalálni.
Meg kell mondjam, hogy érdekes könyv volt. Tulajdonképpen nem szólt semmiről, nem voltak benne fergeteges események, vicces párbeszédek, akció vagy szex, ellenben olyan hangulatot adott, hogy lehetetlen volt letennem. A hatvanas (vagy hetvenes?) évek Kyoto-jában játszódott, főszereplője egy húszéves lány, annak a családja és családjának némely ismerőse. Az egész könyv hangulatokról, érzelmekről, magányról, hagyományőrzésről és szorgos munkáról szól. Aki szereti az ilyen "semmiről sem szóló" japán regényeket, azoknak mindenképpen ajánlom.
A kötet végén szójegyzék van, ahol megmagyaráznak ünnepeket, szokásokat.
Volt vele egy pici bajom, talán ez a fordítás fordítása miatt lehetett, ugyanis németből fordították. Nem lehet tudni, hogy a könyvben babként emlegetett étel az vajon szója vagy azuki (édesbab). A maikokat táncosnőként emlegeti, a shinto templomok főpapnőjét pedig apácaként.