Angie Sage: Mágia

Angie Sage játszik a szavakkal. A könyv eredeti címe Magyk, ami természetesen magic, csak egy kicsit máshogy írva. Ez a magyar fordításban nem jön át.

Teremtve vagyon egy világ, ahol létezik mágia, bocsánat, Mágia, vannak mágiahasználók, varázslók, varázslótanoncok, Fő-fővarázslók. Vannak fehér boszorkányok, kalózok, hírpatkányok, lápványok, mindenféle aljas söpredékek. Ebben a világban a Királynő uralkodik, és az utódja is mindig csak királynő lehet. Talán ezért ölték meg, ezüstgolyóval, amibe belekarcolták a monogramját. 

Egy hideg téli éjszakán egy hetedik fiúnak hetedik fia születik, de hiába, mert soha többé nem látja a csecsemő fiát. Helyette azonban rátalál a Királynő lányára. A hetedik fiú maga Számos Timót. Itt nyomban meg is jegyzem, hogy voltak a fordításban jó dolgok, mint például számosék neve, ami tisztán utal arra, hogy ott bizony számos gyerek van. A keresztneve már kevésbé tetszik, hisz az eredeti neve Silas volt. 

Az elején, amikor a fia helyett egy lányra lelt, kicsit olyan érzésem volt, mint amikor az ír mesékben a tündérek elcserélik a csecsemőt.

A kislány, Jenna teljesen más, mint a testvérei, vagyis inkább azok, akiket a testvéreinek hisz. Nekik, mind fiú, szőke hajuk és zöld szemük van. Zöld szeme van minden varázslónak, minél többet találkozik a mágiával, annál zöldebb lesz. Jenna más. Fekete hajú, ibolyakék szemű. 

Jaj, nehéz úgy írni, hogy ne írjam le szinte szó szerint a történéseket. Kétszer olvastam, mindkétszer lenyűgözött, bár az angol neveket jobban kedvelem. 

Az igazi kalandok valahol ott kezdődnek, amikor Jennának, a trón valódi úrnőjének menekülnie kell, hogy mentse az életét. Üldözés, rejtőzködés, Timót és a Fő-Fővarázsló, Marcia vitatkozása kíséri útjukat. Úgy vettem észre, a legtöbb történetnek fontos része egy olyan gyerekcsapat, ahol két fiú, és egy lány van. Itt sincs másképp. Létezik egy hadsereg, amit gyerekekből verbuváltak össze. Fiatalok Hadseregének nevezik, a fiúknak nevük sincs, csak számuk. Az egyik ilyen, a 412-es fiú szintén velük tart, bár egyáltalán nem önszántából. A másik fiú Timót hatodik fia, a tizenkét éves Nicko.

A világ kellően kidolgozott, engem csak az zavart, hogy nagyon sok dolognak saját neve van. Nagy Kezdőbetűvel. Ez egy bizonyos szint után idegesítő. 

Nagyon jók az illusztrációk, minden fejezet elején van egy, Mark Zug rajzolta, és ő tervezte a borítót is, aminek később jelentősége is lesz. Tulajdonképpen az első kötet - mert ez az - borítója megjelenik a történetben is.

A legérdekesebb karakternek a 412-es fiút és a Varázslótanoncot tartottam. A legviccesebb a Lápvány és Marcia, no meg Bert, a kacsa-macska, a legidegesítőbb Róbert (eredetileg Stanley), a hírpatkány. És persze kihagyhatatlan Zelda néni szakácsművészete.Jenna és Nicko meg egyszerűen szeretni való.

Amit szerettem ebben a könyvben, hogy hiába az elrettentő oldalszám, pörög és nem lehet letenni. Az illusztrációk nagyon feldobják, bár van olyan, amelyik többször is előfordul, például Alther Mella siklórepülése. Na, ő még egy olyan karakter, hogy elsőre azt hinném, Dumbledore utánzata, de azért mégis teljesen más. 

Ami zavaró, az a már említett nagybetűzés. A másik pedig, hogy hiába szerepel a könyvön, ez nem trilógia, hanem hexalógia.
A borítóról még annyit, hogy jelentősége van rajta mindennek.
***
Mivel ez amolyan B-listás könyv volt, elcserélem, és egy A-listás helyébe teszem. Elolvastam Jane Austentől A büszkeség és balítéletet, de képtelen vagyok róla hosszabban írni. Annak a helyébe teszem ezt a könyvet és bejegyzést.