2013. május 27., hétfő

Mese=anime

Ahogy jártamban-keltemben kutakodok mesék és vizuálisan feldolgozott mesék után, és azt azt követő élménybeszámolók után, gyakran találkozom azzal a jelenséggel, miszerint a kisgyerek - hét év alatt - inkább nézze Bogyó és Babócát vagy éppen a '70-es, '80-as évek magyar és csehszlovák rajzfilmjeit, mint erőszakos ázsiai meséket. És a körítés mindig az, hogy az összes magyar rajzfilm való gyerekeknek, míg az összes ázsiai mese erőszakos. És mindig valahol itt szakad el a cérna, de sok helyen nincs hozzászólási lehetőség, ami rossz.
Hát persze, ezek szerint ez gyerekeknek való:
És ezek szerint ez nem való gyerekeknek:



Mert az első az magyar rajzfilm, a második meg japán. Nos, én úgy hiszem, sokan tévedésben élnek, és csak a tizenéveseknek készített animéket ismerik, ebből leszűrik, mind ugyanolyan. A teljesség igénye nélkül egy listát írok a Magyarországon valaha volt és némely most is elérhető gyerekeknek szóló animékről.






Juharfalvi történetek, Kimba, Manóvári manók, Lili a virágangyal, A kis hableány, Pokémon (igen, a Pokémon is), Totoro, A szél harcosai, A Bosco léghajó kalandjai, Huckleberry Finn, Nils Holgersson, Heidi, Annette, Csip-csup Csodák, Mumin, Candy Candy, A vándorló palota, Laputa, 80 nap alatt a Föld körül Willy Foggal, Sherlock Holmes, Az utolsó egyszarvú, Én kicsi pónim (1984), Kis Nemo, Kétévi vakáció, Maja a méhecske, Alice Csodaországban, Grimm mesék, A fehér farkas, A Yamada család, Szivárvány-tavi kalandok, A kék madár, Vadhattyúk, Icurka-picurka ikrecskék, Pandamaci, Csizmás Kandúr, A varázslatos hóember, Kiki a boszorkányfutár, Chihiro szellemországban, Marcelino, A macskák királysága, Hüvelyk Panna, A titokzatos aranyvárosok, A három testőr, Hello Sandybell.
Továbbiak itt: Animeaddicts 
és itt
Szóval igenis léteznek animék az óvodásoknak is. Szeretettel ajánlom azokat!




2013. május 14., kedd

Celia Rees: Kalózok!

Eddig csupán három könyvet olvastam Celia Reestől, de mindhárom lenyűgözött. Nem tudom, hogy csinálja. Ezek közül ez egyik a Kalózok! című lányoknak írt ifjúsági regénye.
Nem csupán a kalózok élete, de a XVIII. század, ami értelemmel felfoghatatlan és igazságtalan eszméi is nyomot hagynak. Hogy egy nő, az valójában semmi, nem több egy eladható portékánál, és ha ez a nő még fekete is, hát kevesebbet ér, mint egy kutya - gondolták a kor férfiúi. 
Én nem akarok most hirtelen feminista szörnyeteggé válni, de ezek a dolgok mindig felbosszantanak, akármilyen könyvben találkozom velük.
Nancy egyedül nőtt föl, szinte minden percét a kikötőben töltötte, és összebarátkozott Williammel. A barátság az idő múlásával szerelem lett, de ahogy az évek is múltak, Nancy csak kolonc lett apja és bátyjai nyakán, ezért inkább kiházasítják. Ezentúl apja cukornád ültetvényeinél él, és leendő férje, a brazil rajta tartja a szemét. Az ületvényeken rabszolgák dolgoznak, és itt ismerkedik meg Nancy Minervával.
Valójában a kalóztörténet része csak egy kis része a történetnek. A nagyobb hangsúly inkább magán azon a dolgon van, hogy a kalandorok nők.
Különben izgalmas, nem először olvastam, és nem utoljára.
Szerintem a magyar borító nem meggyőző, sőt mi több, kifejezetten ronda.
Ez egy B-listás könyv, amit a III. könyvmolypárbajra olvastam. Erre cseréltem le az A-listás Fekete István: Hú című könyvet.

Mark Twain: Koldus és királyfi

Mindenekelőtt le kell szögeznem, hogy Mark Twain egy zseni, és nagyon is illik ismerni az eredeti művet, ha már az amerikai giccsfilmek akarva-akaratlan is elénk teszik a különféle feldolgozásokat. Mert láttam már Disney-félét, ahol a koldus és királyfi is Mickey Mouse volt, láttam Barbiesat, mindenféle gyerekes történetet, akik véletlenül vagy megbeszélve cserélődtek össze, sőt, még kutyásat is, nevezetesen a Beethoven 4-et, ami már a giccs teteje. De az igazi, az eredeti valahol elmaradt. Pedig megszereztem a könyvet is, hogy legyen sajátom, de csak rakosgattam egyik polcról a másikra. Igazán kár volt így halogatni.
Talán vannak olyanok, akik nem ismerik a történetet, így elmesélem in da nutshell.
Két fiú született valamikor a XVI. századi Angliában, egy, akit nem vártak, mert csak egy újabb éhes száj volt, s egy, akit nagyon vártak, mert trónörökösnek kellett lennie. Egy véletlen hozta pár évvel később össze a két fiút, és az érdeklődés a másik fél élete iránt hozta őket nem kicsi zűrbe. Hisz viselhet a királyfi koldusgúnyát, ő maga a királyfi marad, de a nép, és minden alattvaló csak a szemének és a külsőségeknek hisz. Koldusgúnyában csakis koldus lehet, beszéljen akármilyen magasztosan. Hirtelen fordult a két fiú világa, de az igazából nem érdekelt, mi van a koldussal. Csakis a királyfi megpróbáltatásai érdekeltek, kedvenc szereplőm is lett nyomban. Nem úgy a koldusfiú nagyanyja. Igazán ellenszenves vénasszony.
Tulajdonképpen alapmű, és tulajdonképpen rém élveztem az olvasását.
Bár tudtam, hogy nem úgy lesz, kicsit féltem, hogy mégis a koldust koronázzák meg. Ebben rejlik a varázs. Hogy még egy nagyon jól ismert történet mellett is tövig rágjuk a körmünket izgalmunkban.

Gormenghanst sötét vára avagy Mervyn Peake: Titus Groan

Elképzelésem sincs, hogy felejthettem el pont erről írni. Persze lehetséges, hogy annyira nyomott hangulatba kerültem tőle, hogy képtelen is lettem volna rá.
Sajnálatos módon most is az vagyok. Izgalmas fantasyre számítottam, de kaptam egy borongós, sörér, groteszk, nehéz olvasmányt, amin éppen csak átrágtam magam, de élvezetet nem találtam benne.
Ebben a könyvben mindenki őrült! - jelentettem ki a felénél, és éreztem, hogy elnyom a hangulat.
Senkivel sem tudtam azonosulni, pedig én igazán megpróbáltam. 
A cím pedig egészen addig érthetetlen, míg rá nem jövünk, hogy ez valójában egy trilógia első része, és Titus említése a címben utal arra, hogy ez csupán egy korszak Gormenghast várának történetében. Mert nem az éppen csak megszületett Titus a főszereplő, nem is a nénje, Lady Fukszia, és nem is a szakács vagy bárki más, hanem a vár. Maga a vár.
A borító szerintem nem adja át a könyv hangulatát. A borító arra jó, hogy megvetesse magát a könyv. 
Van benne némi illusztráció, nem ezek itt bal oldalt, mások. Tintarajzok, lineartok. Ha elemezném, azt mondanám, zaklatottságot érzékeltetnek. Nekem az egész könyv szörnyen zaklatott volt.

A miértekről

Úgy döntöttem, lezárom ezt a dolgot, vagyis a könyvmolypárbajt, hiszen még JOKER nélkül is megvan tizenegy elolvasott könyv, vegyesen az A- és B-listákról. Csak elfelejtettem, amikor olvastam, hogy bejegyzést kellett volna írnom belőlük. Így elég nehéz lesz, mert már nem friss az élmény, de megpróbálom.
Nyugodtabban olvasok bármit, ha nincs a fejem felett a meg nem írt bejegyzések listája.
És az a vicces, hogy a JOKER-t már régen megírtam. (Nem annyira régen, mert a III. könyvmolypárbaj ideje alatt.)