Van úgy, hogy ha elolvastál egy könyvet, és látod a belőle készült filmet, csalódva hagyod el a nézőteret. Ám ha fordítva csinálod, előbb a film, aztán a könyv, nemhogy csalódás nem ér, de j kalandokkal gazdagodsz.
Mire vágyik igazán egy fiatal fiú? Mi a legfőbb kívánsága? Ha nem a boldogság, akkor semmi. És mire vágyik egy herceg, akinek nemritkán jó pár testvérével kell felvennie a versenyt a trónért? És mire vágyik a boszorkány, akit csúffá tett az idő? Mert van úgy, hogy lehull egy csillag, nem véletlenül, nem szántszándékkal, és soha nem tud visszatérni. Van úgy, hogy egy fiatal fiú úgy érzi, bármit megtenne szívszerelméért, vagy azért, akit annak hisz. Van úgy, hogy sorban vesznek el a hercegek, és kérdés, kié lesz az uralom? És kié lesz az opál, ami az uralkodó jelképe, s ami leütötte a csillagot az égről. És van úgy, nem minden az, aminek látszani óhajt."Ezt írtam 2009. november 12-én. Nagyon rejtélyes akartam lenni. Most olvasva azt látom, a bejegyzésem semmiben sem különbözik ezer másik emberétől. Ugyanolyan. Talán egy kicsit fülszövegszerű. Persze, azóta már olvastam újra a könyvet, és amikor visszaemlékszem rá, figyelmeztetnem kell magam, hogy a könyv nem a film. A könyv természetesen jobb. Arról is szól, mi van a "Boldogan éltek, amíg az egyikük meg nem halt" után. És a filmből nem is derül ki, hogy Una valami tündérféle, a macskaszerű fülei meg végképp nem. A hét királyfia neve nagyon tetszett, és tetszik minden egyes alkalommal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése