Néha jól esik régen kedvelt rajzfilmsorozatokat újra megnézni. Néha jó a régi-új élmény, néha csalódás. Csalódtam az Elsüllyedt világokban és az Egyszer volt az emberben. Tegnap pedig az Annette-ben, ami eredetileg Alps no Monogatari Watashi no Annette címen jelent meg japánban, 1983-ban. Kis koromban nagyon szerettem, de most furcsa volt, és furcsa volt a szinkron. Sok eredeti szinkronos anime megnézése után az ember megszokja, hogy a kisgyerekkaraktereknek kisgyerekhangja van. Itt meg ugye nem annyira, inkább olyan enyhén mutáló, kamaszos. De mindegy, mert Dani hangja, ugyanaz, mint a Könyvek Könyvében Christophernek. Aztán furcsa volt, de persze régi animéről van szó, szóval, hogy minden részben ugyanazt a ruhát viselik, sőt, Annette ugyanazt végig, télen-nyáron, akkor is, amikor Dani születik, és akkor is, amikor már egészen nagy. Meg ők maguk alig nőnek valamit. Az Akage no Anne-ben Anne legalább felnő a részek alatt. Nem tudtam úgy nézni, mint mondjuk a Mumint, Willy Fogg-ot vagy Nils Holgerssont, folyamatosan beletekertem a részekben.
De pozitívum, hogy Annette karaktere sokkal szerethetőbb, mint a könyvben, amiből maga az anime készült. Az eredeti mű Patricia M. St. John: Nyomok a hóban című regénye.
Az anime a Nippon Animation Word Masterpiece Theater sorozatának a része. Ebben a sorozatban híres nyugati (európai és amerikai) regények rajzfilmesítettek meg, hogy ismertebbé váljanak a japán ifjúság között is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése