Állapotok

Nem messze tőlem, több kupac könyv. Az első kupacot most olvasom, nem sok ez, három vagy négy könyv, mellette azok, amiket szándékozom elolvasni. Innen-onnan összeszedett könyv, mindenféle témában. De tényleg. Tőle nem messze történelmi és művészettörténeti könyvek, kell, hogy kéznél legyenek, sose lehessen tudni! Kicsit arrébb, nagy, lila szatyorban, minek külső oldalán egy lány virít, kezében csésze, könyvtári könyvek halmai, visszavitelre várva. Egyszer már megkíséreltem a héten, pont e héten, amikor a könyvtár szünetel. Ilyen az én szerencsém, nem volt könnyű vállon cipelni. Szatyor mellett cipős doboz, benne könyvekből épített vár. Új gazdára várnak, régiek és újabbak vegyesen. Remélem lesz valaki, akinek majd kellenek. Újabb kupac, elolvasva, vissza kék tenni a helyére. Másik kupac, nem is értem, félbehagyva, majd máskorra hagyva. Lobog a lélekláng a szobám közepén, valahol, nem messze tőlem, jól elbújt egy könyvkobold. Könyvtárnak nézte könyveim halmát, most már nem megy el. Szeretném egyszer látni, de addig nem lehet, míg ő nem akarja ezt.