Móricz Virág: Mexikói szerelem

Nyáron az ember lánya strandkönyveket olvas, de engem ez a hideg idő könyörtelenül visszazavart a forróvizes fürdőkádba. Vannak könyvek, amiket csak fürdőzés közben esik jól olvasni. Egyszer régen, olyan négy-öt éve elkezdtem egy regényt, aztán úgy hagytam. Megkezdve, befejezetlenül. Most újra kedvem támadt olvasni a kádban, újra előszedtem azt a bizonyos könyvet, amit csak fürdőkádban lehet olvasni.

Akkor csalódás miatt hagytam abba. A cím sugallt valamit, de az első fejezet teljesen más volt, mint amit vártam. Csíkos könyv, gondoltam, olyan lesz, mint a többi csíkos. Iskolás lányok hétköznapjai, gondok, örömök, találkák. Persze, elolvastam a fülszöveget is, de most az a véleményem, hogy aki azt írta, maga nem olvasta a könyvet. Vagy egy másik könyvet olvashatott. Nem szerelmes, romantikus regény ez, hanem útikönyv. Az a fajta, amiért az utóbbi időben olyan nagyon odavagyok.

Figyelmesen olvastam, de valahogy mégis úgy van ez, mint a szappanoperáknál, hogy egy idő után annyira belegabalyodok a rokoni kapcsolatokba, hogy fogalmam sincs, ki kinek a kije. Mint ennél a könyvnél.
Az írónő saját útját írja, amikor is Mexikóba utazik kivándorolt rokonokkal találkozzon és megismerkedjen Mexikó kultúrájával. Már a repülőúton egy rokon lány mellé ül, persze nem véletlenül, hiszen szándékosan keresi, barátságos, de a lány kezdetben hűvös. A fülszövegben szereplő Bella az, a félvér, félig indián s a másik fele magyar. Bella szívesen vállalja az idegenvezető szerepét, hogy megmutassa Móricz Virágnak Teotichuacán kiejthetetlen nevű városát, a múzeumokat, a piacot és mindent, ami Mexikóhoz köthető. Szívesen mesél a történelemről, az aztékok és Cortez találkozásáról, hogy e régi nép Quetzalcóatl, a fehér szakállú Tollas Kígyót látja Cortezben. Ezek kis beékelt történelmi szeletkék nagy kedvet csináltak, hogy elolvassak egy kifejezetten Hernán Cortezről szóló regényt. Már ha van ilyen.
Bella más, mint a többi lány Mexikóban. Ő vad és szabad. Családja szívesen venné, ha már férjhez menne, s nem foglalkozna olyan bolondságokkal, mint a természetvédelem vagy a madarászat. Ez utóbbi persze nem komoly, inkább csak játék. Mégis, a férfi akit talán kedvel, komolyan gondolja mind a madárbolondságát, mind azt, hogy a nő nem egyenrangú a férfivel, s hogy uralkodni illik rajta. Ezt persze Bella nem fogadja el.
A magam részéről, szívesen vettem volna, ha több leírás van az utcaképekről, a mexikói emberekről, az őslakosokról, a kultúráról. A sokadik rokoni ágnak a sokadik rokoni ága valahogy nem igazán érdekelt.
Kihagytam az út azon részeit, amik már Kaliforniában történtek. Az végképp unalmas, és illúzióromboló ahhoz képest, hogyan is indult a könyv. Viszont azt megtudtam, hogy Cleveland magyar város. Aztán, hogy ez igaz-e, vagy csak a clevelandi magyar asszony dicsekvése, nem tudom.

Végül is, el lehetett olvasni, még ha voltak benne rém unalmas részek is. De nem hiszem, hogy tizenévesként ez tetszene bárkinek is. Pedig csíkos könyv.

Nem fejezhetem be az írást anélkül, hogy meg ne említsem, az írónő, Móricz Virág volt Móricz Zsigmond legidősebb leánya, bár ezt az írónő is hangoztatja pár helyen.