2011. április 8., péntek

Kawabata Yasunari: Kiotói szerelmesek


Nem, nem. Ez a könyv még csak rajta sincs a listámon se, de egyszer régebben elkezdtem, és tegnap jónak láttam bejezni. Mindez sikerült.
Bár nem mondanám, hogy a kedvenc könyveim közé tartozik, de nemrég olvastam Kawabata Yasunari Koto című könyvét - amit itthon Kavabata Jaszunari: Kiotói szerelmesek néven lehet megtalálni.
Meg kell mondjam, hogy érdekes könyv volt. Tulajdonképpen nem szólt semmiről, nem voltak benne fergeteges események, vicces párbeszédek, akció vagy szex, ellenben olyan hangulatot adott, hogy lehetetlen volt letennem. A hatvanas (vagy hetvenes?) évek Kyoto-jában játszódott, főszereplője egy húszéves lány, annak a családja és családjának némely ismerőse. Az egész könyv hangulatokról, érzelmekről, magányról, hagyományőrzésről és szorgos munkáról szól. Aki szereti az ilyen "semmiről sem szóló" japán regényeket, azoknak mindenképpen ajánlom.
A kötet végén szójegyzék van, ahol megmagyaráznak ünnepeket, szokásokat.
Volt vele egy pici bajom, talán ez a fordítás fordítása miatt lehetett, ugyanis németből fordították. Nem lehet tudni, hogy a könyvben babként emlegetett étel az vajon szója vagy azuki (édesbab). A maikokat táncosnőként emlegeti, a shinto templomok főpapnőjét pedig apácaként.